Pontot pediglen nem kap.

Mert van benne bőven, ami tetszik, de olyan is van benne bőven, ami nem. Szubjektív és objektív okokból egyaránt. Antológiákkal megesik.

Az utóbbi pár hónapban gyakran előfordultak a környékemen keleti finnugor népköltések, és a mordvin népköltészet különösen bejött nekem. Mivel emiatt a műköltészet is érdekelni kezdett, viszont a magyar könyvpiac nem dúskál a mordvin irodalom remekeiben, azt a kötetet vettem ki a könyvtárból, amit legelőször találtam: egy vékony antológiát, tele kortárs költők verseivel.*

Az, hogy egy ilyen kétnyelvű (illetve három, mert a mordvin igaziból nem egyetlen nyelv, hanem kettő) antológia egyáltalán megjelenhetett nálunk, már önmagában is minden tiszteletet-dicséretet megérdemel. A mordvin szerkesztő-válogató és a két magyar fordító alaposan kitett magáért. Nem az ő hibájuk, ha nekem, galád olvasónak másféle versekre volna igényem.

Pedig van ebben minden. Természetleírós, szerelmes, tanítós, történelmes, elégikus, borivós, anyanyelvet siratós, családos, vallásos… Nem tudom megmondani, mi hiányzik belőle, ezért is nem pontozom se le, se fel. Meg azért, mert nem vagyok biztos benne, hogy minden esetben a mordvin eredetin múlik az a hiányosság. Az is lehet (bizonyos versek esetében egészen biztos), hogy a fordítóknak tört bele a szövegekbe a bicskájuk. Vagy nem is tört, hanem egyszerűen csak nagyon akartak ragaszkodni az eredeti nyelvű szövegek logikájához, és a jelentésnek feláldozták a hangzást. Van ilyen fordítói törekvés, jogos is, és az én egyéni problémám, hogy nekem nem tetszik.

No, azért nem mindig ez a helyzet. A (számomra) fénypontnak számító verseket idézem:

Alekszandr Arapov: Meztélláb menni szembe a nappal…

Meztélláb menni szembe a nappal
a harmatos fűben,
beszippantani a föld s a barka illatát,
ajkaddal érezni a fűz remegését,
hallgatni… sírni
a békák előtt,
hallgatni, hogy érinti a hajnalt az ág,
meghallani téged
a lenge pillangóban…

felmászni a Bazar pando dombra,
s visszanézni az elfeledett hangra.

Pusztay János fordítása

 

Ljubov Gyergacsova: Ezüst hóval…

Ezüst hóval takarózott a föld,
Alázatosan imádkozott az éghez…
A csillagok kék ködöt szórtak szét
És megigézve nézték,
Hogy száll fel a melegség…

Pusztay János fordítása

 

Vaszilij Alekszejevics Krigin: Tejút*

Csillagokhoz kötve most –
erejük fogy egyre föntről:
fölöttem ragyog a Göncöl** –
mesét hallok, jó korost:
"Egyszer valaki lejött,
égi úton, le a földre,
hadd érkezzenek időben
boldogságos Göncölök…"
Nem tudom már, mint gyerek
kitől hallottam emígyen:
"…Síkos volt az égi útja:
boldogság meg szertecsúszva.
Ebben nem vagyok bünös,
ahogy szoktak, járt a vándor,
ne kergesd hát te se máshol,
mert a boldogság önös."
Mi lesz, sorsom merre fut?
Legnehezebb pillanatban –
boldogságomat kutatva –
ösztökél a vén Tejút.

Fábián László fordítása

* Moksa mordvin nyelven a Tejutat darvak útjának nevezik.
** Moksa mordvin nyelven a Göncölszekér a nagy merítőkanál.

 

Vlagyimir Joszifovics Nyesztyerov: Szembe ne nézzél…

Szembe ne nézzél
egyenest soha!
Ajkadon ég
A föllobbant tűz.
Fehér ruhádban,
mint a zelnice,
de már az őszi
nap ijeszt.
Noha elment a
boldogság mellettünk,
egy gondolat
nyugtalanít:
nem a mai
elválás nehéz,
hanem sajnáljuk
első reggelünket.

Fábián László fordítása

 

Raisza Konsztantyinovna Orlova: Berkenyekoszorú

Eljött csöndesen erre az ősz itt,
nem hagyta nyár hevét s a virágot,
csinos berkenyefürt koszorúzik,
és még innom adott a borából.

Várj, ősz, versemet újra te halljad,
halld, olvassa a szél a folyónál,
hült házunkban eszét veszitette
lelki sebétől a szerelem már.

Ősz, váratlanul érkezel erre,
nem örvendezem ég-aranyodnak,
varjú-éjeid egyre gyötörnek,
a hibáim is így gyarapodnak.

Ősz, hullatsz levelet az utamra?
Vajh indulhat-e még utam innét?
De ha lenne is élet az égben,
hadd vezessen a csillagut el még.

Szálló vadludak, én veletek most
küldöm a berkenyefürt-koszorút,
szót, lám, nem sokat értek az ősszel,
ír csak a kedvre, mi gyászba borult.

Fábián László fordítása

Ezek bizonyítják (számomra), hogy tudnak a mai mordvin költők is, nemcsak az őseik. De azért holnaptól inkább megint az őseikhez térek vissza, elég volt ennyi a kirándulásból…

* Ezen kívül még eposzok vannak. Az egyiket olvastam is, a másikat majd egyszer. Egészen biztosan sort fogok keríteni rá, de az nem mostanában lesz.

Ezt 2018. február 21-én írtam.