Kányádi Sándor: Oki Asalcsi balladája
vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten
vidékei az őshitnek
ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behúnyt szemmel is a lélek
nyomra lel a szó a dallam
kötése köt oldhatatlan
csángónál is csángóbb éren
Oki Asalcsi nővérem
véremmel egy vér ki verset
két megyényi népnek szerzett
két megyének két kötetnyi
verset s utána letenni
váltani a tollat késre
sztetoszkópra és szikére
megmaradni néma társnak
híven ahhoz kit bezártak
Kuzebaj Gerd csöndjét önként
vállalni de nem az önkényt
életen át hallgatással
dacolni az elnyomással
köldök-néző Európa
honnan is tudhatta volna
nem lett belőle botránykő
miért nem dalol a votják nő
csak ki érte csak ki élte
s két megyényi kicsi népe
csak ők tudják csak mi tudjuk
még álmunkban is motyogjuk
el mert hallgatni s gyógyított
meghódoltat és hódítót
életen át hallgatással
szembeszállt az elnyomással
csángónál is csángóbb éren
Oki Asalcsi nővérem
két fényképed csokor versed
ennyid maradt rám s a merszed
hogy legalább a családnak
elmondjam a balladádat
Asalcsi Oki, klasszikus udmurt (votják) költő kötetének előszavában* Domokos Péter azt írja erről a versről, hogy „minden idők legszebb, legjelentősebb finnugor verse”. Van igaza. És nekem (is) Kányádi Sándor verse hívta fel a figyelmemet erre a rövid, de annál hatásosabb életműre. Csak remélni tudom, hogy másnak a figyelmét is felhívom rá ezzel a bejegyzéssel. A költőt egyébként Akilina Grigorjevna Veksina néven anyakönyvezték 1898-ban, és a húszas években módosította a nevét, az udmurt hagyományokhoz igazítva.
A vers megtalálható a MEK-en, és Kányádi Sándor Válogatott verseiben is, de méltó helye van Asalcsi Oki verseskötetében is. A könyv elején szerepel, egyrészt magyar nyelven, másrészt Anatolij Uvarov udmurt fordításában. Ez külön szép gesztus. Gerd Kuzebaj,** akit a vers szintén említ, az udmurt költészet másik klasszikusa.
Kép innen.
