Azt hittem, válogatáskötet, erre kiderült, hogy ez az egész életmű. Harminchét vers. Úristen, harminchét! Nem, nem magától hagyta abba a versírást a költő. Igen, a sztálini diktatúra idejében hagyta abba. Igen, a kettő összefügg. Nem, túlélte, ’73-ban halt meg, de verset többet nem írt. Bár Domokos Péter előszava szerint érhetnek még minket meglepetések.

Kik azok az udmurtok (régebbi nevükön votjákok)? Tőlünk keletre, meg egy kicsit, de nem túlságosan északra, Oroszország területén, az Urálon innen élő finnugor nyelvű nép. Miért érdemes olvasni a verseiket? 1. Mert a költőik (legalábbis az általam ismert kettő) tudtak/tudnak verset írni. Nemcsak azért kell örülni ennek az irodalomnak, mert egyáltalán létezik, és egzotikumként nézegethetjük. Ez irodalom és kész, minden jelző nélkül, maximum a „jó”-t lehet odatenni elé. 2. Azért, amiért Kányádi Sándor azt a gyönyörűséges verset megírta. Mert közünk van hozzá, pont itt, pont nekünk, mert olyan sorsról szól, amelyen többé-kevésbé mind osztozunk itt a Lajtától keletre. 3. Mert a Bede Anna fordította, azért! 

Idegen városban

Idegen városban
világos éjeken,
sohasem nyughatok,
sehogy sem alhatok.

Egyenes útjain,
háztömbök árnyain
éjfélig csavargok,
fáradtan bolyongok.

Emberek tömege
mellettem elrohan,
mellettem elrohan,
kiáltoz hangosan.

Udmurt lány, fulladok,
falumra gondolok,
erdőkre-rétekre,
virágos-szépekre.

Idegen városban,
világos éjeken,
szívemben dallamok
virágként nyílanak,

nyomasztó városban,
sápasztó árnyékban,
kinyílnak hirtelen.
Viráguk vértelen.

Nem minden vers tökéletes, de hát mitől lenne, egész életműről beszélünk, nem válogatásról. A Petőfi-összesben is van bőven fércmű, ad absurdum talán még az Arany-összesben is lehetne találni, bár ezzel már az eretnekség határát súrolom. Ám mindegyik tud valamit, amivel megfogja a figyelmemet. Tud bánni a szavakkal, ritmusokkal (gondolom, az udmurt népköltészet ritmusait használja), egyszerű, de változatos képekkel, és ha didaktikus (amit egyébként nem szeretek), akkor is mindig visz bele eredetiséget.

Mindezt úgy, hogy előzménye a népköltészeten kívül alig volt. A témái a romantika korának témái, száz évvel elcsúszva (az összes vers a húszas években jelent meg), az esztétikája is mintha onnan való lenne, de korszerűen, valahogy úgy, ahogy nálunk az újnépiesség csinálta.

Út hajlatán

Göndör nyírfa
Út hajlatán.
Ne vágd ki azt,
Édesapám.

Folyó mentén
Zöldellő rét.
Bátyám, ne vágd
Le a füvét.

Sárga rozs közt
Kék virág nőtt.
Kedves mátkám,
Ne tépd le őt.

Hegyoldalban
Forrás, de szép.
Anyám, ne verd
Fel a vizét.

Göndör nyírfa
Út hajlatán,
Az lesz az én
Testem talán.

Sárguló fű
Réten ha van,
Az lesz az én
Fakó hajam.

Sárga rozs közt
Kék virágok:
Kék szemeim,
Mikkel látok.

Hegy alól ha
Forrás serken,
Az én elsírt
Sok könnycseppem.

A fentieken kívül mi az, ami tetszik benne, franc tudja.

Talán hogy egyáltalán meg mer szólalni egy olyan kultúrában, amely duplán hallgatásra ítélné, mint nőt és mint állam nélküli kisebbséghez tartozót. De biztos, hogy ezeket önmagában, a fentiek nélkül értéknek tekinteném ugyan, viszont nem szeretném. A szeretethez több kell.

Milyen bolond voltam

Milyen bolond voltam akkor,
mikor napsütésben esőcseppek égtek,
mikor az eget szivárvány ölelte…
Hogy a szivárványból szép kelmét szőhetek,
        azt hittem akkor.

Éjszaka szemeim az égre vetettem,
a csillagtüzek felé tekintettem…
Hogy csillagokból nyakéket fűzhetek,
s lobognak majd mellemen égi tüzek,
        azt hittem akkor.

Ha kék felhő mögött elbújt a nap,
ha ezüsttel ötvözött aranyat,
a felhő szélét hogy leszedhetem,
hogy véle kendőm beszeghetem,
        azt hittem akkor.

Bolond vagyok, most is bolond vagyok.
Tavaszi vizek ha csengve járnak,
ha elragadnak tavaszi álmok,
azt hiszem, hoz még jót is az élet.
        Ma is remélek.

A kötet egyébként gyönyörű, tényleg mindent beleadtak. Kétnyelvű, még az előszó is, még a kiadási adatok is, még a Kányádi szövegét is lefordították udmurtra. Akik cirill betűkkel írnak, de ez ne tévesszen meg senkit, a nyelv finnugor. Fura, jó érzés böngészgetni az eredetit, érzékelni a ritmusát, rímeit. Bede Anna fordítása (Dyekiss Virág nyersfordítása alapján) pedig gyönyörűséges, igazi érett költő munkája. Sajnos az utolsó fordításkötete volt. Örülök, hogy megvettem: a szokásos módon antikváriumban, olvasatlanul. Én vágtam fel a lapjait. Ennél sokkal többet érdemel.

Ki vagy?

Ki vagy?
        Vörös ruhás alak,
        Magad gyík-forma vagy,
        Mint a gyík, éppolyan fürge vagy.

        Hullámozik a hajad,
        Te magad pille vagy,
        Életed pille-víg pillanat.

        Szemeid csillagok,
        Fényükbe olvadok,
        Csillogó kútjukba fulladok.

Mi vagy?

        Bagoly vagy, úgy lehet;
        Esti folyónk felett
        Várlak, hogy találkozzam veled.

 

Ezt 2017. december 30-án írtam.

Pontszám: 10/10