Jólesett olvasni. Jobban lekötött, mint nem egy kalandregény. Szó szerint nem láttam, nem hallottam, és nem sokon múlt, hogy fenn nem maradtam a vonaton.

Igaza van tgorsy molytársnak: ez a könyv éppen olyan, mint egy ügyes kézzel megmunkált, szeretettel készített használati tárgy. Mintha ott ültem volna a lócán a sarokban, és néztem volna, hogyan dagasztják a tésztát, szövik a csergét, sütik a halat, pakolják meg piacra a kosarat.

Amikor pedig időnként szembejött egy-egy „leva” (és nem forint), egy „sztotinka” (és nem fillér), mindig meglepődtem egy kicsit, és emlékeztetnem kellett magamat, hogy igen, a történet Bulgáriában játszódik, a hatvanas évek végén – de akár az én nagyanyáim, dédanyáim története is lehetne. Csak ők tehenet tartottak, nem bivalyt. 

Ezt 2014. június 9-én írtam. 

Pontszám: 10/10