Csoda, csoda, csoda!!! Tömény* csoda! Jófajta szellemi kaland!
Annyira szép, annyi műveltséggel és szeretettel és vagánysággal és humorérzékkel van megírva, ilyet csak igazi jó klasszika-filológus tud!

Életemben először a szakdogámhoz olvastam, és hálásan köszönöm Bényei Tamásnak, hogy a kezembe nyomta! Újraolvasás után még többet is mutat, mint akkor, mert szerintem huszonévesen egy hangot nem értettem az utolsó harmadából. Nagyon sok mindenre még most is emlékeztem, és közben rájöttem, hogy itt-ott fél mondatokat gyakorlatilag kívülről tudok. 

Látszik rajta, hogy Kerényit nem egyszerűen érdekli ez a mitológiai téma, hanem azonosul vele; nem kívülről nézi, hanem belülről. Időnként emiatt talán túlzásokra is ragadtatja magát, máskor viszont éppen ezáltal lát meg mások által nem tapasztalt összefüggéseket. Nem utolsósorban pedig közel hozza az olvasóhoz mindazt, ami egyébként két-háromezer évnyi távolban maradna. Olyanokat ír le az Íliászról, Odüsszeiáról, a homéroszi himnuszokról, a nem-görög, a görögség előtti hagyományokról, amilyenek akkor se jutnának a jámbor olvasó eszébe, ha tízezer évig élne.

Határáthágásról beszél, törvényszegésről, halottidézésről, kísértetiességről, szerelemről, könyörtelenségről és nevetésről. Egy olyan istenséget (világlátást, gondolatrendszert, de annál jóval többet is) mutat be, aki tagja volt az olümposzi tizenkettőnek, de ettől távolról sem vált magasztossá vagy méltóságteljessé. Ez csaló, útonálló, tolvaj – csakhogy nem erőszakkal, hanem okossággal és eleganciával dolgozik, így aztán vonzóvá válik, sőt akár ártatlannak is tekinthető, és mindenekelőtt kiharcolja a helyét a törvényes rendben. Azaz a törvényes rend része a törvényszegés, mindig ott kísért legbelül. Azaz a törvényszegés voltaképpen sohasem válhat lázadássá, mert bele van kalkulálva a törvényes rendbe. Ez a két utóbbi mondat két egymás farkába harapó kígyó. Igazodjon ki rajta, aki tud. Ja, és igaz, hogy az alcím szerint az élet férfi eredetéről beszél, de bőven ott van benne Hermész női aspektusa, Aphrodité is. És igen, kettejük produktuma (talán gyermeke, talán egyszerűen közös megjelenési formája) a mitikus Hermaphroditos, a megtestesült határátlépés.

És persze ott van benne a legnagyobb határátlépés, amely ember számára elképzelhető (vagy éppen elképzelhetetlen): a halál. Azon vezeti át Hermész a lelkeket, szárnyas saruval a lábán, aranyvesszővel a kezében. Egy misztériumot tár fel ez az esszé – és igen, ahogy bfg3 moly-kolléga mondta, az eleuszisziak még mindig mindent jobban tudnak. 

* Még annál is rövidebb, amilyennek tűnik, ugyanis kicsike a könyv, keskenyek az oldalak, szó szerint zsebben elfér.

Ezt 2017. július 27-én írtam.

Pontszám: 10/10