Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Felfedező szellemű gyermeklelkűeknek (Jókai Mór: Egész az északi pólusig!)

2020. február 05. - Timár_Krisztina

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük). Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az…

Tovább

Turai Kálmán: Libahajó

 Gyerekkoromban véletlenül került hozzám. Aztán még vagy háromszor elolvastam. Nagyon hasonlít Fekete István műveire, de nem lehetne velük összetéveszteni, mert egyedi is. A XX. század első felében játszódik, olyan vidéken, ahol sose jártam, de úgy van megírva, hogy akár az én családom története is…

Tovább

Charlotte Brontë: Villette

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

Tovább

Jiří Marek: Bűnözők panoptikuma

Ha valaki már az összes Agatha Christie-t és Conan Doyle-t kétszer végigolvasta, aztán még Chestertont is, és nem talál több igazán jól megírt klasszikus krimit – akkor az az ember őszintén hálás lesz Jiří Mareknek, hogy ugyanezt a színvonalat tudja nyújtani, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem…

Tovább

Méltatlanul elfeledve (Zsigray Julianna: Féltékenység)

Méltatlanul elfeledett könyv. A családi példányunk legalább hatvanéves, már a harmadik nemzedéket szolgálja. Azóta nem láttam új kiadását. De tessék csak másnak is előszedni és leporolni! A címe szerelmes regényt sugall, pedig nem az. Nemcsak az. Hiszen a féltékenységnek nemcsak egy fajtája…

Tovább

A légiós regények prototípusa (P. C. Wren: A Kék Csillag)

Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre. Ez teremtette meg a légiós regény műfaját, vagyis e nélkül a regény nélkül sose jött volna létre se Az elátkozott part, se A három testőr Afrikában, se a… se a… Szóval már csak hálaérzetből is megérdemli. Rejtő Jenő persze nagyon magasra tette a mércét, hozzá…

Tovább

Legyen mítoszi, legyen hétköznapi, de ne legyen ijesztő! (Jókai Mór: Az arany ember)

2017. november 2. Újraolvasás vége. Hogy hányadik, már régen nem számolom. Igen, tudom, sokaknak mumusa. Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak…

Tovább

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta…

Tovább

Jókai Mór: Névtelen vár

Érdekes módon gyerekként nem szerettem. Felnőttként annál inkább. A regényindítás egyszerűen zseniális. Megkockáztatom, hogy Jókai legjobban megírt indítása. Itt aztán senki ne féljen Vaskapu-féle kezdéstől.  Bármennyire tiszteljük a mestert, számomra felnőttként már komoly probléma az, hogy kevés…

Tovább

Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Tökéletesen véletlenül találtam rá. Fél évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik. Mi maradt ki az életemből! Valahogy sose állt közel hozzám a XVIII. századi irodalom, úgyhogy puszta kíváncsiságból fogtam hozzá. Aztán kb. száz oldal után szépen visszavittem a könyvtárba – és megvettem…

Tovább
süti beállítások módosítása