Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Társadalmi kísérletezés túlméretezett Messenger-üzenetekben (Jean-Jacques Rousseau: La ​nouvelle Héloïse)

2024. június 07. - Timár_Krisztina

Hatszáz oldalas merénylet a XXI. századi olvasó ellen, Messenger-kompatibilis stílusban. Alapmű, többféle szempontból, és ha az embernek sikerül átkapcsolnia az agyát, nagyon-nagyon érdekes is. Jelzem, az agy átkapcsolására meglepő módon a franciául tanulóknak van a legnagyobb esélyük, mert ez a…

Tovább

Szomorú bohócból apa és anya (George Eliot: Silas Marner)

A magyar fordítás címe: Kései boldogság.  Azok a drága viktoriánus írók, akiknél a hosszú kisregény kifejezés nem oximoron, és akik úgy maradnak elképesztően frissek és aktuálisak, hogy az ember amúgy kétoldalanként megdöglik az unalomtól.  A Silas Marner pontosan megfelel a fentieknek. Egyszerre…

Tovább

Hétköznapi pszicho-horror (Thomas Hardy: Tess of the D'Urbervilles)

Nagyon régen olvastam utoljára, de akkor többször is, magyarul egyszer, angolul legalább háromszor, és tanítottam is. Ezért most bátorkodom valami értékelésfélét írni, többekkel vitatkozva, akik az utóbbi időben értékelték a Molyon. Sok spoiler lesz benne, előre mondom. Azok nélkül nem tudnék…

Tovább

A trickster-lovag (Dashiel Hammett: The Glass Key)

A magyar fordítás címe: Az üvegkulcs. Díjat is neveztek el róla, krimiírók kapják. Amúgy gyakorlatilag minden fontosabb benne a krimiszálnál, és ha ezt előre tudja az olvasó, lehet, hogy még tetszeni is fog neki. Én magam is meglepődtem rajta, hogy bejött nekem. Könyvklubra olvastam, egyébként…

Tovább

Pygmalion kanyarban előzi az avantgárdot (Honoré de Balzac: Le ​Chef-d'oeuvre inconnu)

A magyar fordítás címe: Az ismeretlen remekmű.  Nagyon szép, nagyon ijesztő, pont, mint amilyen a híre. Továbbá éppen olyan tömény, mint amilyen rövid. Ha valaki arra számít, hogy majd ezen keresztül ismerkedik meg Balzac életművével, akár francia nyelven, inkább válasszon hosszabbat. A hangoskönyv…

Tovább

Elfelejtve és újjászületve (Allen Raine: Queen of the Rushes)

Amilyen ismeretlen szöveg, olyan érdekes. Klasszikus romantikus bestseller, érzékenyen és ügyesen megrajzolt szereplőkkel és emberi viszonyokkal, emlékezetes háttérrel (ami a tájat és a történelmi helyzetet illeti), és meglehetősen kiszámíthatatlan cselekménnyel. Szakmai (fordítói) érdeklődésből…

Tovább

Ami a Gulliverből kimaradt (Szathmári Sándor: Kazohinia)

Klasszikus magyar disztópia a harmincas évekből. Mondhatnám, fura, hogy alig ismeri valaki, ha nem láttam volna az általam olvasott kiadásban a hetvenes évekbeli utószót. Nagyon csúnyán találva érezhette magát az a rendszer, mert az utószó nagyon körültekintően igyekszik magyarázni a bizonyítványt.…

Tovább

A könyv cselekedetté válik (Féja Géza: Viharsarok)

Nehéz erről a könyvről írni, személyes érintettség okán. Az én családom is erről a területről származik, része az identitásomnak. Másfelől önkéntelenül összehasonlítja az ember az akkori viszonyokat a maiakkal, és ez (is) elég fájdalmas élmény, szintén személyessé teszi az olvasást.  Tudományos…

Tovább

Napóleon közönséges, karizmatikus, nagyszerű és veszélyes (Waterloo, 1970)

Óriási film, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyan keveset beszélnek róla manapság. Azzal még kevésbé, hogy olyan kevés díjat nyert. Látom a hibáit, de mind eltörpülnek a koncepció, a színészi játék, a tömegjelenetek mellett. El se hiszem, hogy több mint ötvenéves, alig akad eleme, ami rosszul…

Tovább

Egy tragikus ellentmondás megszelídítése (Chrétien de Troyes: Lancelot)

Azért az elég sokat elmond valakinek a kvalitásairól, hogy huszonnégy év után még tudom, miről beszélt nekem, és ma is értem, hogy mi volt a tétje annak az előadásnak.  Chrétien de Troyes regényeiről Halász Katalintól hallottam először, aki mintegy véletlenül, egy másik tanszékről „beugróként”…

Tovább
süti beállítások módosítása