Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Tannhäuser 1.0 (Novalis: Heinrich von Ofterdingen)

2025. szeptember 14. - Timár_Krisztina

Nagyon érdekes, nagyon eredeti fantasykísérlet volt, a maga korában (XIX. század legeleje) meg főleg. Még a műfaj nem is létezett, de a német romantikusok már nagyban művelték. Sajnos nem tudta befejezni a szerzője; még sajnosabb, hogy nagyjából ott szakadt félbe, ahol a bűvös-bájos, de mégiscsak…

Tovább

Találkozás egy fiatalemberrel (A látszat mestereinek folytatásáról)

Leírtam az utolsó mondatot. Igen, A látszat mesterei második részének az utolsó mondatát.  Nem, ebből sajnos nem lesz még karácsonyra kiadott könyv, sőt, nagyon sok munkával fog járni a kézirat szerkesztése, mire késznek nyilváníthatom (és az még csak a kézirat!), de állati boldog és büszke…

Tovább

Az ember mint híd (Hermész Triszmegisztosz bölcsessége)

Nagyon hasznos szövegegyüttes, nem csak misztika/ezotéria iránt érdeklődőknek. Hamvas listája miatt olvastam, mi másért, de valószínűleg előbb-utóbb magamtól is megtaláltam volna. Akár azért, hogy jobban el tudjak mélyedni misztikus irodalmi tanulmányaimban, akár írói továbbképzésként.* 

Tovább

Mindenkinek a saját beavatását (Szepes Mária: Raguel hét tanítványa)

Ötven ponton is lehetne vitatkozni ezzel a regénnyel (fogok is), továbbá egy túlírt monstrum, abszolút életszerűtlen párbeszédekkel, írástechnikai problémák tömkelegével. De valami eszméletlenül izgalmassá teszi egyrészt a mögötte álló irdatlan műveltséganyag, másrészt az, ahogyan ebből a…

Tovább

Vagány gótika (Eckhart mester: Válogatott prédikációk)

Ez majdnem olyan vagány, mint Avilai Szent Teréz. És azért a vagányság lenne az utolsó, ami az embernek egy gótikus kori prédikátorról eszébe jutna. Még akkor is, ha azt a prédikátort eretnekségért beperelték (egyébként szerintem is igazságtalanul).  Eckhart mester azok közé az írók közé tartozik,…

Tovább

Álomkép, víztükör és átváltozások (John Keats: Endymion)

Noná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats,…

Tovább

Nézzetek be a műhelyembe! (A látszat mestereinek folytatásáról)

Joggal kérdezik A látszat mestereinek olvasói évek óta folyamatosan: mikor jön a folytatás? Hiszen temérdek blogbejegyzést írok közben, vagy éppen novellám jelenik meg. Megkapom rendszeresen, hogy „rengeteg időm van” (kiindulva a blogbejegyzések mennyiségéből), miért nem fordítom inkább…

Tovább

Empátia a legyőzötteknek (Aiszkhülosz: Perzsák)

Újraolvasás vége.  Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség…

Tovább

Szimbólumok a világ közepén (Mircea Eliade: A szent és a profán)

Újraolvasás vége. Életem első Eliade-kötete volt annak idején. Amilyen kis rövid, zsebkönyv méretű írásocska, pont olyan óriási műveltséganyaggal van megírva. Kétszáz oldalas esszé arról, hogy hogyan gondolkodik a világról a vallásos és a nem vallásos ember. Akármelyik kategóriába tartozol,…

Tovább

Lassú utazás befelé (Jacob Böhme: Christosophia)

Boldogult úrfikorom egyik komoly frusztrációja vált véglegesen múlttá, amikor úgy csukhattam be ennek a jámbor barokk vargának a könyvét, hogy még ha nem is értek mindent kristálytisztán, azért legalább azt értem, hogy mit nem értek.  Böhmét olvasni rendkívül nehéz. Ha költészetnek tekinti az ember…

Tovább
süti beállítások módosítása