Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Antik végzet és középkori komédia (Victor Hugo: Notre-Dame de Paris)

2020. augusztus 12. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.  Drágájaim, ha valaki még nem tudta volna, a romantika színe a fekete.  Ebben a legromantikusabb romantikus regényben pediglen van izgalom, feszültség, ostrom, rejtély, gyilkosság, királyi palota, bűnszervezet, eltűnt családtagok, üldözés, többrendbeli végzetes szerelem és…

Tovább

Időkön és határokon át (Virginia Woolf: Orlando)

Majd' háromszáz oldalnyi játék. Időkkel, határokkal, szavakkal. Hol felszabadultan vidám, hol szomorú mosolyú, hol fanyarul gúnyos. De valahogy mindig optimista. És szép.  Nem először fordul elő, hogy korai mágikus realista regényt találok. A „korai”-t úgy értem, hogy abból az időből való, amikor…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább

Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

Klasszikus szövegek és egyebek darabokra szedése (De Sade márki: Szodoma ​százhúsz napja)

Alternatív címmegoldás: „Ennyi idiótát egy rakáson, avagy Ha ennek a tizede megtörténhetett, ne is gondolkodjatok tovább, hogy miért tört ki a francia forradalom”Pontozni nem vagyok hajlandó, viszont egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik levennék az 1001 könyv listájáról. Ott van a helye neki.…

Tovább

Erőszakkal elszakított fonalak (Ismail Kadare: Spring Flowers, Spring Frost)

Kadarétól elsőként Az álmok palotáját olvastam. Azzal a művészien megírt nyomasztással eddig egyetlen más (általam ismert) könyve sem versenghetett. Azért ez most közel jár.Pedig az elején semmi nem mutatja, hogy a regény bármiért megérdemelné a helyét az 1001 könyv listáján. Hát, Istenem, van…

Tovább

Cselekmény, szereplők és háttér teljes összhangja (Ursula K. Le Guin: A ​kisemmizettek)

A pontlevonás főleg a kiadásnak szól, nem a szövegnek. A szöveg minősége első osztályú, ráadásul az a fajta fantasztikus irodalom, amit én szeretek: ahol a háttér fontosabb a cselekménynél. Illetve ez így nem pontos: a cselekmény a fasorba' se lenne pont e nélkül a háttér nélkül; minden eleme ebből…

Tovább
süti beállítások módosítása