Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Háromezer évvel ezelőtt, Óceániában (Jean Mariotti: Takata ​d'Aïmos)

2021. április 15. - Timár_Krisztina

mariotti.jpgÚj-Kaledónia irodalma: megvan. 

Eredetileg puszta kíváncsiságból (és részben hálából) vettem meg „az első kanak regényt”. Azt sose gondoltam volna, hogy H. P. Lovecraft miatt fogom ténylegesen kézbe venni. Ahogy folyamatosan olvasom újra az elbeszéléseit és kisregényeit, sorra került több olyan szövege is, amelyekben az aktuális rosszindulatú mitológiai lény Óceániából, konkrétan Új-Kaledónia környékéről kerül Amerikába, és felbukkannak a sziget őslakói, a kanakok is. Nem feltétlenül kellett ennek azt jelentenie, hogy utána is nézett a helyi mítoszoknak, nem is biztos, hogy szüksége volt rá – de mivel úgy gondoltam, módomban áll ellenőrizni egy kicsit a hátteret, megszakítottam Lovecraftot Mariottival. Amúgy is kortársak voltak, Mariotti regénye nem sokkal korábban jelent meg, mint a „The Shadow over Innsmouth”, ráadásul a rövidsége is vonzó.

Hát nem egészen azt kaptam, amit szerettem volna. Pedig a fülszövegen kívül, amely emberen túli erők jelenlétét ígéri, még a rendkívül erős felütés is nagy reményekre adott okot. Még a titokzatos vörös emberek is bekerültek a képbe, akiket Várkonyi Nándor könyveiből ismerek, fú, láttátok volna, hogy hegyesedett a fülem... aztán jól letompult. :( Az egyetlen szereplőt, akinek valami halvány köze lehetne bármiféle mitikus világképhez, tíz oldalon belül megölik, onnantól kezdve pedig a regény igazából arról szól, hogy a főszereplő és a közösség versenyt rohan lefele a lejtőn. Az emberen túli erő pedig maximum a végzet vagy a véletlen. 

A lejtőn lefele rohanást, azt egész ügyesen ábrázolja Mariotti (csak én nem ezt a lovat akartam). 1930-as a regény, az első új-kaledóniai (ott született, meglehetős sokáig ott élt, sok szállal odakötődő) klasszikus író műve. Azt tudtam, hogy a megírásakor már Európában lakott, de azt nem, hogy Zola volt az egyik példaképe. Azért nagyon nem lepődtem meg, amikor megtudtam, mert az viszont elég hamar kiderült tapasztalati úton, hogy hatott rá a naturalizmus. Embervágást és -megfőzést élő egyenesben még nem néztem végig. Olyan nagyon nem is szerettem volna, csak hát ha már az következett... és jött még rosszabb is.

Az előszó szerint (amelyet rutinból utószóként olvastam, jól is tettem), bár igyekszik nem-európai szempontokat is figyelembe venni, Mariotti primitívnek, félállatinak tekinti ezeket az embereket, ezt a társadalmat. Az igaz, hogy a szereplőkben többször is látható valami majomszerű, szerintem még sincs igaza az előszó írójának. Először is ez történelmi fikció, háromezer évvel ezelőtt játszódik, ami Új-Kaledóniában még bőven a neolitikum. Nem ugyanaz, mint hogyha mai embereket ábrázolna félállati sorban. Másodszor egyáltalán nem is félállatok. Túlságosan is sok emberi jellegzetessége van ennek a világnak, úgymint: szakmai féltékenység, koncepciós per, babonás emberek hiszékenységének kihasználása, a zsarnok biztosítása arról, hogy minden általa elkövetett hibáért a másik törzs a felelős – szóval vagy nagyon naiv volt az előszó írója, vagy sose olvasott naturalistákat.

Lehet érzékelni az európai nézőpontot, de ez szerintem nem jár együtt lenézéssel. Sem pedig romantizálással – nemes vadembert itt ne keress. Az biztos, hogy Mariotti rekonstrukciója ma már nem állná meg a helyét, de az nem biztos, hogy a Mariotti hibája. Mariotti részéről két dologban látok hibát: Egyrészt mint regényíró elég sok lehetőséget kihasználatlanul hagy, még egy-két cselekményszál is lezáratlanul marad. Másrészt naturalizmus ide vagy oda, egy archaikus társadalom hitvilágát nem lehet úgy ábrázolni, hogy még a regényben szereplő sámánok túlnyomó része se vegye komolyan, és az egyetlen valamirevaló mitikus lényt a fősámán lelkifurdalásává degradáljuk. Illetve lehet, csak ne a hitelesség igényével. Ebből a szempontból Lovecraft igazabb. 

Minden egyéb szempontból az előszó is, a jegyzetanyag is igen hasznos, lelkiismeretesen összeállított munka. Kell is, különösen a nyelvezet miatt, amely tele van helybeli szavakkal. (Egyik sem kanak nyelvű – ennyire nem volt ügyes a Mariotti, nem jött rá, hogy a pidgint hallja.) A kiadvány kétszáz oldalából hetvenet ezek tesznek ki. Kritikai kiadásról van szó, amely a szerző születésének századik évfordulójára készült sorozat része. 

Nem bántam meg, hogy megvettem. Meglehetős olcsó is volt, a szállítás akciós, megérte. Nézegettem a szerző által összeállított népmesekötetet is, de ezek után nem vagyok biztos benne, hogy elfogadnám hitelesnek. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Association pour l'édition des œuvres de Jean Mariotti / Grain de Sable, Nouméa, 1999. 200 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4016502550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása