Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Tab Kimpton: Minority ​Monsters!

2020. március 20. - Timár_Krisztina

kimpton.jpg

2019. december 8. 

5/4

Egyszerű és nagyszerű, rövidségében is hasznos kis ismeretterjesztő könyv, amelyből megtudhatjuk, hogyan lehet frappáns válaszokat adni tinédzserek kellemetlen kérdéseire. Mert ne legyenek illúziói senkinek: azokat a kérdéseket fel fogják tenni. És ha a felnőtt jót akar magának, akkor megfelelő válaszokat kell találnia rájuk. Jó, nem biztos, hogy pont azokat, amiket ez a könyv ad, de kiindulópontnak mindenképpen jó.
Nagyjából a kétharmada szól a könyvnek arról, amit a címe ígér, azaz kisebbségekről. (Mármint nemi értelemben véve.) Egyszerűen, tömören, de nem butítva mondja el, hogy melyik micsoda voltaképpen, hogy ne félinformációk alapján kelljen tájékozódni az embernek.* Felsorolja a velük kapcsolatos tévhiteket is. (Némelyiktől én is elsunnyoghatnék a sarok irányába, mert én is úgy tudtam, hogy, közben meg mégse.) Él a nyelvi és a képi humor lehetőségeivel egyaránt, és tudja, hogy kell viccesnek lenni úgy, hogy az sem nem erőltetett, sem nem tiszteletlen. Konzervatívabb olvasók számára sem. Szerintem.**
A könyv maradék harmada olyan alapdolgokat fogalmaz meg, mint hogy honnan lehet azt tudni, hogy valakit valamire nem kényszerítenek, hanem szabad akaratából teszi (ez ám irtó fontos tudás, és sokkal kevesebb ember van a birtokában, mint amennyi azt hiszi magáról), vagy hogy mi az az identitás, és abból mennyi születik vele az emberrel, meg mennyit raknak hozzá mások vagy ő maga. Vagy hogy hagyjuk már egymást kölcsönösen békén. A vége meg aranyos. (Majdnem) az egész könyv aranyos.
Kifogásom: ami az előttem szólóé. Egynémely kisebbségekről túl kevés az információ, túlságosan épít a szöveg a befogadó korábbi ismereteire. Előfordul benne olyan, amelyikről még életemben nem hallottam, és hát ettől a könyvtől se lettem sokkal okosabb.
Összességében viszont kiválóan alkalmas arra, hogy ha a tinédzser azzal a kérdéssel akar vitát provokálni, hogy ha ő kitalálja, hogy neki helikopter-identitása van, akkor az is rendben van-e – akkor kicsit pontosabban válaszolhat neki a felnőtt annál, mint hogy "persze, legalább akkor tényleg elmondhatod majd, hogy ennyi hülye között csak te vagy helikopter". (Megtörtént eset. Jó szándékú, okos tinédzserről és remélhetőleg jó szándékú felnőttről beszélünk, akik egyáltalán nem álltak konfliktusban egymással, úgyhogy sértődés helyett nevetés, majd normális beszélgetés lett a vége. De azért lehetett volna ebből sokkal rosszabbul is kijönni.)

* Mindenki nyugodjon meg: egyik sem olyan, hogy hallás – jelen esetben olvasás – útján fertőz. Igen, én tudom, hogy jelen esetben nincs is értelme fertőzésről beszélni, de más olvasó nem feltétlenül tudja, ezért írom.
** Azért kétszer vagy háromszor elengedi magát a szerző szóhasználatilag. Bár indokolt esetekben teszi, azért na. Nem kéne.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9115539720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.