Tényleg kincs ez a könyv, háromszoros hurrá annak, aki vállalta a kiadását. Úgy tudom, a legelső népmesegyűjteményeink közé tartozik, és több mint egy évszázadig egyáltalán nem volt hozzáférhető. Első részéből készült a Magyar mythologia, amelyre Ipolyi olyan szigorú kritikákat kapott egynémely kortársaktól (jórészt megérdemelten), hogy el is ment a kedve a folytatástól, de a segédgyűjtői szerencsére nem álltak le. (Mert persze nem Ipolyi szedte össze mindegyik mesét, „bedolgoztak” neki sok-sok helyről.)

Hogy egy néprajzos vagy egy mesemondó számára milyen követelményeknek kell megfelelnie, arról legfeljebb csak sejtéseim vannak, én amatőrként legfeljebb az adatközlők nevét és életkorát hiányoltam néha, minden egyebet, amit kívánhattam, megtaláltam benne. Tulajdonképpen a fél Magyar mythologiát is olvastam már így, mert az első rész meséit végiglábjegyzetelték az utókor szerkesztői, mindenütt feltüntetve, hogy miből milyen következtetést vont le Ipolyi. Helyenként elég vadakat, megértem a hajdani kritikust. 

Aki szeretné végigolvasni, pl. valamelyik népmeseolvasós kihívásra, az készüljön fel arra, hogy nemcsak népmeséket tartalmaz a kötet. Néphiedelmeket és időnként mondákat is gyűjtöttek Ipolyinak. Az embernek az a benyomása, hogy válogatás nélkül küldtek be neki mindenfélét, dicséretes lelkesedéssel, „majd kiválogatja, ami kell neki” alapon. Ez még teljesen rendben van, részemről legalábbis, örülök én a változatos babonáknak is. Azzal már nem mindig voltam kibékülve, hogy olyan történeteket is beküldtek, amelyeket nem „a nép” mesélt, hanem ponyvakiadványokban terjedtek. Adott esetben ezeket is népmesei motívumok segítségével állították össze, név nélkül jelentek meg, sőt akár mesélődhettek tovább is, de azért, hogy úgy mondjam, „látszanak az elvarrások”, elég zavaró módon. Máskor viszont éppen ezeknek a műmeséknek örültem, mert igazi proto-fantasyk is akadtak közöttük, különleges fordulatokkal, ötletes motívumhasználattal. Kár, hogy a szerzőik neve nem maradt fenn, tanulni lehet tőlük.

(Főleg azt, hogy ami népmesekötetben megjelenik, az egyáltalán nem feltétlenül valamiféle „ősi tudás” hordozója. Nagyon is indokolt az óvatosság, mielőtt az ember messzemenő következtetéseket von le belőlük.)

A legtöbb mesét ráadásul átdolgozta a gyűjtője, igyekezett nyesegetni a „durvaságokat”, mármint amit ő annak tartott, és hite szerint „szebben” (értsd: biedermeieresebben) fogalmazni. A kedvencem: "a királyi családban a legnagyobb szomor uralg". De borzasztó. Sőt, elég gyakori, hogy nem a teljes meseszöveget írták le, hanem nagy vonalakban összefoglalták az eseményeket. Francba. Így elég sok mese mintha csak csírájában lenne jelen a kötetben. A vége felé már elég monotonnak bizonyult a kötet, többnyire ugyanazok a mintázatok ismétlődtek újra, sajnos elég agresszív megoldásokkal, semmilyen értelemben nem példaértékű főszereplőkkel.

De ne szidjam már ennyit. Tényleg rengeteget lehet tanulni a mesékből, ha ügyesen nyúl hozzájuk az ember. Például, hogy vannak vizek, amelyekben félig csikó alakú rém lakik, amelyik háromszor tapsol az elülső patáival, ha sikerül lerántania valakit a mélybe. Vagy hogy az égbe fel lehet mászni úgy, ha egy háromszáz mázsás vasmacskát feldob az ember, amelyikről háromszázhatvanhat mázsás lánc lóg lefele. Hogy van olyan varázsgyűrű, amely világít, ha az ember közeledik a céljához, és amikor célnál van, akkor a legfényesebb, nehogy eltévessze. Hogy táltosviaskodás esetén legcélszerűbb alakváltás szétszóródó kölessé átváltozni, mert akkor a másik táltosból valami kicsi állat lesz, amelyik egyenként szedegetheti össze a kölesmagokat, és addig az első táltos macskává válhat, azt' kampec az ellenfélnek.*

Ilyen fénypontok miatt érdemes olvasni ezeket a meséket. Elég soká el fog tartani, nekem gyorsítva is majd fél évembe telt.

* SPOILER és felnőtt tartalom: Sőt azt is, hogy létezett nem egy változata a Hófehérkének Magyarországon, amelyikben a főszereplőt nem törpék, hanem haramiák fogadták be, és mind a heten vagy tizenketten feleségül is vették avagy a királyfinak eladták. Ezt adjátok össze. 

Ezt 2019. június 13-án írtam. 

Pontszám: 10/8