Jó, hogy van ez a könyv. Hogy létezik ez a fanatikus Mike Ashley, aki képes volt nyolcvan, száz, sőt százötven éves, poros, szamárfüles folyóiratokból kibányászni, szerkeszteni, korrektúrázni, nyomdán keresztülhajtani ezt a tizennégy ódon ritkaságot, és még arra is vigyázott, hogy változatos legyen a kép, valamint ne a legnyomasztóbbat tegye a legvégére.

Ehhez képest eltörpül a szomorú tény, hogy a címlap ugyan még elmegy (legalábbis nekem bármit el lehet adni a kéknek ezzel az árnyalatával, annyira szeretem), de a cím igencsak hatásvadászra sikeredett, és ahogy haladtam előre az olvasással, egyre hamisabban csengett. Eladni eladja a kötetet, csak nem vagyok benne biztos, hogy annak, akinek kéne. Én mindenhogy megvettem volna, félreértés ne essék.

Ami a változatosságot illeti: Van itt elképzelt (utó- és/vagy antiutópisztikus) jövőben játszódó történet, őrült tudós, még őrültebb művész, robot (húsz évvel Čapek előtt), apokaliptikus szörny, géppé váló ember, életre kelő földrajzi hely, háború, dimenzióugrás, sőt még allegória és filozófia is. Van nyomasztás, horror, kaland és aranyos humor. Van továbbá a korszaknak megfelelően kimunkált stílus, és ugyancsak a korszaknak megfelelően a tudományos-fantasztikusból időnként kimarad a „tudományos”, ezt a szerkesztő el is ismeri, de azért beválogatja ezeket a novellákat is a kötetbe, mert azért, mert csak. :) Jó, ennél szebben körülírja, de a vége mégiscsak az, hogy őneki annyira tetszett, meg annyira jól mutatja a korszak jellegzetességeit, vagy annyira erős hatást gyakorolt a következő nemzedékekre, hogy nem volt szíve kihagyni. :)

És természetesen vannak – a fentiekből következően – előzmények számos későbbi mű megalkotásához. Például alapötletek, amelyeket aztán egy jóval híresebb szerző felkapott. Vagy egyéb okból évtizedeken át húzódó hatás. Nincs is ezzel a világon semmi gond, nem az az érdekes, hogy honnan jön az ötlet, hanem a feldolgozása. De azért csak nem szép dolog elfelejteni megemlíteni a forrást.

Szóval több szempontból is érdekes válogatás ez. A novellákkal meg jól elvoltam. Némelyiket kicsit untam, némelyik nagyon érdekelt, némelyiken nevettem, némelyiktől produkáltam a lágy székletet kissé átgondoltam egyes szorongásaimat, némelyik szerintem énrám is hatással lesz. :) Felkeltették az érdeklődésemet a szerzők más művei iránt is. Akinek bejön a száz évvel ezelőtti sci-fi (Verne, Wells), annak ezzel se lesz baja. Még ehhez kéne valahogy hozzáférni…

Kíváncsi olvasók, figyelem: A novellák előtt található életrajzokat tanácsos UTÓLAG olvasni! A szerkesztőt érdemeinek elismerése mellett virtuális paradicsomdobálásban részesítem, azér' ennyire nem kéne száz évvel ezelőttinek lenni. Kb. akkor volt divat előszóban végkifejletet spoilerezni. Utólag viszont nagyon érdekesek az előszavak. A kedvencem Francis Stevens (persze álnév), aki úgy kezdett sci-fit írni, hogy egy egyetemen kapott titkárnői állást, neki kellett gépelnie a diákok beadandó házi dolgozatait, és némelyiktől elindult az ő agya is. :)

Ezt 2019. május 18-án írtam. 

Pontszám: 10/9