Nagyon szép fantasy, mindenféle díjat megérdemel, látványosan rengeteg háttérmunkával készült, van ebben mitológiától kezdve mélylélektanig minden. Hálás vagyok Arianrhod molytársnak, hogy ajánlotta, hogy nem hagyott békén vele, hogy mindenképpen el akarta olvastatni velem. De ez az ő könyve, nem az enyém. A nyolc pont nem a megírás minőségét, hanem az élményt jelenti.

Most olyant fogok mondani, hogy bedől a világ teteje.

Én tulajdonképpen sose voltam a kelta kultúra rajongója.

Bocsánat. 

Vendég vagyok ebben a kultúrában. Néha örvendek a találkozásnak, néha nem, de az biztos, hogy legalább olyan szívesen jövök ki belőle, mint amilyen szívesen belemegyek. Ebben a regényben is fölismerem az utalásokat Artúrra, Ginevrára, még Peredurra is, meg biztos rettentő sok utalást nem ismerek föl, de egyik se dobogtatja meg a szívemet.* A jellegzetes motívumok – a tölgy- és mogyoróerdő, a Brit-szigetek kőemlékei, a rúnákra emlékeztető jelek – rám valahogy nem hatnak a ráismerés örömével. Az ősi történetminta, amely kibontakozik a regényben – szerelem, bosszú, bonyolult családi viszály –, nem hat meg, nem tölt el olvasáshoz való izgalommal, sokkal inkább elszomorít. Egy kicsit még fel is dühít.

Még egyszer mondom: nem a megírás minőségén múlik a dolog. Lassú ritmusú, régimódi regény a Mythago Wood, mérsékelt számú csavarral, de ez cseppet se zavar, sőt. A stílusa meg csodálatosan szép. Elképesztően választékos. Olyan szavakat használ, hogy csak lesek. Ti tudtátok például azt, hogy az angolban külön szó van a természeti képződmények által véletlenszerűen alkotott védett helyekre? Lee. Nem összetett, nem képzett szó, egyetlen szótagból áll. A háttér olyan kultúrtörténeti és pszichológiai tudással van összerakva, oly mértékig a helyén van benne minden… én a felénél már mély tisztelettel gondoltam arra, hogy tulajdonképpen hogy mertem én ebbe egyáltalán belekezdeni ilyen hiányos műveltséggel?! Azért így is élvezhető, nyugi. Olyan ember műve ez, aki az első oldaltól az utolsóig pontosan tudta, mit akar, és hogyan kell megvalósítania. Éppen csak nem nekem írta a könyvét. Egyetlen dolog jött közel hozzám.**

Köszönöm szépen az ajánlást, Arianrhod. De azt hiszem, Holdstockot most egy ideig inkább meghagyom a te kedvenceid között, és nem szedek ki közülük többet. 

* A Sir Kayre vonatkozó rész, mondjuk, tetszett. Talán azért, mert ő nem nő túl az életnagyságon. Igen, azt hiszem, ez zavar a regénybeli figurákban, ezért olyan távoliak: mert nem életnagyságúak. Kicsit olyanok, mint a szobrok.
** SPOILER Az, ahogyan az erdő elkezd visszahatni a belépő vándorra. Cseppet sem tetszett, inkább rossz szájízt hagyott bennem, ahogyan mindenki kialakítja benne a saját magának megfelelő lényeket, aztán meg elkezdi erősítgetni, hogy azoknak önálló életük van. De ahogy kezdett kétoldalúvá válni a kapcsolat, a szereplők pedig egyre inkább idomulni a legendájukhoz, úgy váltam én is figyelmesebb és hálásabb olvasóvá.

Ezt 2019. január 24-én írtam. 

Pontszám: 10/8