Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Hogyan írjunk társadalomtudományból sci-fit? (Mircea Eliade: Különös kalandok)

2020. március 10. - Timár_Krisztina

eliade_kulonos.jpgElbeszélések és kisregények egy vallástörténésztől, aki úgy döntött, hogy tud ő szórakoztatót is írni, és kiderült, hogy tényleg. Avagy hogyan írjunk társadalomtudományból sci-fit. Hát inkább mágikus realizmus leszen abból, de azért utólagos megfontolás alapján nem szedem le róla a címkét.

Nagyon érdekes gondolatkísérlet ez a négy szöveg, nagyjából azonos mintára készítve. Kiindulópontnak 1 db olyan rejtély, ami más embernek az életben eszébe nem jutna (akár mert annyira furcsa, akár mert annyira hétköznapi[nak tűnik, de ne hagyd átvágni magad, olvasó!]). Folytatásnak a realizmus stíluseszközeivel megrajzolt emberi kapcsolatok, helyszínek, problémák (pl. miután kikerültél a szürreális térből, miből fizeted ki a villamosjegyet?). A végkifejlet előtt pár oldallal jön valami elementáris erejű felfedezés – aztán a végén ott hagynak lógva, kezdjé' vele valamit, ha akarsz. Ha nem akarsz, ne kezdjé'. Az idővel mindenesetre úgy bánik Eliade, mint más ember az ajándékba kapott vázákkal. Hol idepakolja, hol oda, helye sehol nincs, racionális értelmet hiába keresünk benne. A könyvtárak meg mágikus helyek, már egy nagyobb takarítás is történelem előtti erőket szabadíthat fel és el bennük. Mondjuk, ezt Eliade nélkül is tudtuk. 

A realisztikusságot tessék szó szerint venni. Időnként már-már idegesítő aprólékossággal jelenik meg egy teljesen hétköznapi és a cselekménnyel szinte semmi kapcsolatba nem hozható mozdulatsor, egy zűrzavaros párbeszéd, hő- vagy fájdalomérzet. A következő pillanatban pedig éppen ebbe a realisztikusan megrajzolt világba lép be a mítosz, és felkavarja, pusztítja vagy megváltja. Egyszer kilép belőle, mert nem találhat benne otthont magának. Máskor a kellős közepén fészkeli meg magát, hogy onnantól kezdve mindenkit felháborítson és vágyra késztessen.

Szóval nem bántam meg, hogy elolvastam. Az a pont szubjektíve vonódott le, mivel 1. Eliade vallástörténeti műveit még mindig jobban szeretem, 2. nem vagyok akkora Dionüszosz-rajongó, mint Arianrhod.* Akinek ajánlását ezúton is köszönöm, és igaza volt, a bolyongós rész tényleg az élmezőnyben szerepelt nálam. Meg a titkosírásfejtős!!!!!!!!!!!!

* Ellenben ha hermészes lett volna az illető kisregény, hm, azt hiszem, elfogultabb lennék. 

Ezt 2018. július 30-án írtam. 

Pontszám: 10/9

Kiadási adatok: Kozmosz Könyvek, Bp., 1976. 300 oldal, Belia György, Kálmán Béla, Zirkuli Péter fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr1815514038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása