Nagyon jól választottam, amikor ezzel a kötettel kezdtem az ismerkedést Jung gondolatrendszerével. Először is Jung élete vége felé készült, és a tanítványai közül is többen írtak bele egy-egy fejezetet, vagyis egy életmű összefoglalása és továbbgondolása is benne van. Másodszor eleve ismeretterjesztésre szánták, és nagyon vigyáztak, hogy a benne szereplő tanulmányok a laikus számára is érthetőek legyenek.

Nehezen beszéltem rá magam, mert egyetemista koromban sok Freudot olvastam/tattak velem, és minden tiszteletem az övé, de sokkal jobban tetszett (és sokkal hasznosabbnak bizonyult számomra) az írásainak az elemzése és kritikája, mint maguk az írások. Aztán mokata molytárs biztosított róla, hogy Jung kb. egyetértene velem, ez ne tartson vissza tőle. Igaza lett, nem ment el a kedvem ettől a fajta pszichoanalízistől. Már tudom is, melyik lesz a következő könyve, amelyet kiveszek a könyvtárból.

Engem most is, ahogy az lenni szokott, elsősorban az írások művelődéstörténeti oldala érdekelt: a mítoszok elemzése, a kultúrákon át vándorló szerepek és szimbólumok; de az álomelemzéseknek is örültem. Amit a mester és a tanítványok személyiségfejlődésről, a társadalomban elfoglalt hely megtalálásáról, a társadalmi csoportok működéséről, szabadságról és fanatizmusról is mondanak, arra oda kell figyelni. Több értékelővel ellentétben én azt a fejezetet sem untam, amely művészettörténetet és műelemzéseket tartalmaz – jó lesz nekem ősszel, amikor az avantgárdot tanítom. De a személyes életemhez is hozzáadott valamit, nem is keveset; Jungén kívül különösen Marie-Louise von Franz fejezete. Tudtam én, hogy nekem ettől a nőtől olvasni kell. Tervben is van már az ő két könyve is.

Azért természetesen ezt a kötetet se szabad kritika nélkül fogadni – az odafigyelés átgondolást is jelent. Tessenek vigyázni azokkal az archetípusokkal, nem olyan biztos, hogy mindig úgy működnek, ahogyan a könyv mondja. Vagy hogy léteznek egyáltalán, de ez a kérdés nagyon messzire vezetne, és nem merek belemenni, mert nem vagyok szakember. A tanulmányok nagyon helyesen hangsúlyozzák azt, hogy minden ember esete egyedi, hogy az egyikből levont következtetésekkel egyáltalán nem biztos, hogy a másikat is meg lehet magyarázni, hogy minden szimbólum jelentése többféle lehet, és emberfüggő (meg kultúrafüggő), hogy mikor melyik jelentés kerül elő – de talán nem hangsúlyozzák ezt elégszer. Vagy éppen amikor a legjobban kéne, akkor feledkeznek meg róla a legkészségesebben.

Aztán meg több, mint ötven éve jelentek meg ezek a szövegek, és visszatekintve már látszik, hogy az íróik is, bármilyen okos emberek voltak, mennyire kultúrafüggők voltak maguk is. Mennyire nem tudtak kilépni abból a kultúrából. Olykor ezért nem látták meg, ami ott volt az orruk előtt. Nem ezért vonok le fél csillagot (ez egészen biztosan rám is igaz, én se léphetem át az árnyékomat), hanem mert a nyilvánvaló önellentmondásokat azért még a kultúrájukon belül is észre kellett volna venni.

Olvassátok és vitatkozzatok vele. Érdemes. 

Ezt 2018. július 9-én írtam. 

Pontszám: 10/9