2017. május 29. 

„Pärnu Livónia Hamburgja.”
(Jaan Kross: Martens professzor elutazása, 71. oldal)

Nem tudom, életemben nem jártam egyik helyen sem, és könnyen lehet, hogy a főszereplő ezen a ponton csak szólamokat használ (elég gyakran lehet iróniát érzékelni a mondataiban). De akármilyen legyen Hamburg – Pärnu a képekről ítélve nagyon szép város.

Kikötőváros, ez tény. A Balti-tenger partján, a Pärnui-öbölben fekszik, és Észtország negyedik legnagyobb városa, saját repülőtérrel. Népszerű üdülőhely, turistacsalogató látványosságokkal (a képen a főtér). A várost kettészelő folyót is Pärnunak hívják.

A regényben ez a főszereplő otthona. Ha ugyan otthonnak lehet nevezni azt a helyet, ahol egy végeredményben gyökértelen, hazátlan ember házat vásárolt magának, és néha elutazik oda. Ez az egyetlen hely, ahová Észtországban kötődik: a Gartenstrasse 10. Ennél többet mondani viszont már spoiler lenne. :)

Itt találhattok még képeket, a legalsóra érdemes rá is kattintani és kinagyítani, nagyon szép: https://en.wikipedia.org/wiki/Pärnu.

Utóirat, egy későbbi szövegrész alapján:

Mik ki nem derülnek! :) Ebben a városban született Gustav Fabergé, aki a „tojásos” céget alapította. :) Nem francia volt, hanem balti német (bár évszázadokkal korábban Franciaországból menekült a családja német nyelvterületre), és nem ő találta ki a Fabergé-tojást, hanem a fia – ő maga „csak” igen ügyes és ambiciózus ékszerész volt. :) De attól még nélküle nem jött volna létre a cég. :)

„(…) ez a Fabergé, a mostani, az Karl, és őt személyesen alig ismerem. Az, akire gyerekkoromtól rokonszenvvel emlékszem, az apja volt, Gustav Fabergé. Ez az ember, egy pärnui asztalos fia, ismerte az apámat, és ebből az ismeretségből komoly hasznom származott Pétervárott. (…) az öreg Gustav vendégszerető asztalánál évek során sok-sok vasárnapon ettem teli a hasam… De ez a Karl, a fia (…) Oroszország leghíresebb ékszerészcégének tulajdonosa és vezetője (…) Oroszországban orosz, Németországban német, Franciaországban francia…”
(137. oldal)