Az Egy hűtlenség naplója című ciprusi regény főszereplője régész, aki egy apró Égei-tengeri szigeten ás ki ötezer éves cserepeket – meg egyebet is, de az már spoilerszámba menne. Mivel elég gyakran emlegetik a Kükládokat, amelyeknek a kis sziget is része, kicsit utánanéztem a területnek.

A szigetcsoport valóban Görögország és Törökország között, az Égei-tengerben található, és igen jelentékeny, sajátos kultúrát képviselt a bronzkorban, hasonlóan a minószi Krétához. Ilyen szobrokat tudtak faragni, mint ez itt fenn, ami azért nem akármilyen teljesítmény. (A fotót Mary Harrsch készítette, innen vettem.) Szantorin (Théra) is közéjük tartozik, no meg Délosz és Naxosz és egyéb nevezetes helyek. Már a bronzkorban fémekkel kereskedtek, olajat és bort termeltek, állatot tenyésztettek, halásztak, szóval volt mire alapozni a kultúrájukat. (Megj.: Fogalmam se volt, hogy létezik olyan természetes anyag, amelyiknek a neve smirgel. Igen, csiszolásra használták, amíg fel nem találták a dörzspapírt. És főleg Naxoszon bányászták.) Sajátos festészetük volt, ismét csak a minószi Krétához hasonlóan; valószínűleg a szobraikat is festették. Használhatták a lineáris A-írást, legalábbis találtak ilyen írásos emlékeket a területen.

Aztán persze kitört az a bizonyos vulkán. Olyan 3500 éve. Utána is jelentékeny maradt a szigetek szerepe, de a saját kultúrájukat kiszorították más kultúrák. Ma elsősorban a turistákból élnek. Mondjuk, nem rosszul. 

A regény még azt is megpendíti, hogy ezek a szigetek egy óriási földdarab apró maradványai lennének. Ezt a süllyedős történetet jó páran feldolgozták már, ebben a formájában még nem láttam.

Ezt 2017. június 14-én írtam.