Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Brazília. Álomszöveg, mítosz, pogány legenda (Jorge Amado: Csodabazár)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

amado.jpgEgye fene, legyen tíz pont, kedvesem.
Nem mintha minden pontján maradéktalanul tetszett volna, de elismerem, hogy azokra a pontokra is szükség volt az összhatás kedvéért. Nem is azért tíz pont, mintha hibátlanul lenne megírva – ó, távolról sem, kedvesem –, de ennek a nyavalyásnak még a hibák is jól állnak. Nem tudom azt se, mennyire hiteles a kép, amelyet Brazíliáról mutat – józanabbik énem szerint nem érdemes se útikönyvnek, se törikönyvnek használni –, de a kevésbé józan énem azt mondja, hogy a karnevál is Brazília része, mégpedig szerves része, ennél a könyvnél pedig nehéz karneválibbat írni.
Na jó, van, akinek sikerül. :D

Leginkább a regény elején látszik a tudatos koncepció: nemcsak egy teljesen ismeretlen világba léptet be – mit: léptet! megfog a nyakadnál, és belehajít a mélyvíznek egyenesen a közepébe! –, hanem még két szálon is indítja a cselekményt. Mint elég hamar kiderül, a két szál azonos térben, de különböző időkben játszódik: az egyik Pedro Archanjo életét meséli, halálától visszafelé, a másik arról mesél, hogy huszonöt évvel később hogyan mesélik Pedro Archanjo életét az új Brazíliában.
Összefoglalva: rosszul. Bővebben: piszok rosszul, hogy csúnyábbat ne mondjak. Amilyen eleven, színes, harsányan vidám és mozgalmas életet él Archanjo, olyan nagyon igyekszik őt piedesztálra emelni és szoborrá merevíteni és saját céljainak szolgálatába állítani a nem is olyan késő utókor, ráadásul finoman szólva is nevetséges indokkal (egy USA-ból jött Nobel-díjasnak igyekeznek minél fényesebbre – pucolni a cipőjét, mert te mire gondoltál, kedvesem, hogy fogom befejezni ezt a mondatot? :)). Amennyire tetszett Archanjo életének eleven humorral mesélt története, pont annyira utáltam az Amado jelenében játszódó részeket, de aláírom: kellettek ezek, hogy megmutassák, mennyire nem fenékig tejfel a megváltozott Brazília sem.
Aztán egy idő után Amado megunja a jelenbeli szálat* Archanjo néhány pároldalas közjátéktól eltekintve tökéletesen átveszi a hatalmat a regény és annak írója fölött,** és onnantól kezdve a regényből szürrealitásba hajló álomszöveg lesz, mítosz, pogány legenda, életre kelt hőseposz, amelynek a szereplői egyszerre végtelenül földhözragadtak és végtelenül elvontak.

tenda_dos_milagres_film.jpgHús-vér alakok, nagyon is az anyagi-testi lét szintjén állók – közben pedig kizárólag jók és gonoszak lehetnek, kivétel nincs, és a jók csak jól, a gonoszak csak gonoszul tudnak gondolkodni és cselekedni. A miheztartás végett: jó az, aki forradalmat csinál, elismeri a népek, nemzetiségek, társadalmi osztályok egyenlőségét, nem foglalkozik a bőrszínnel, mindenkit saját érdeme szerint szeret, tisztel, megbecsül, nem folyamodik erőszakhoz, ha nem kényszerítik rá, ezenkívül erős, bátor, okos, vidám, nagylelkű, valamint nem kötelező, de erősen ajánlott jelleggel a nemi élet szempontjából kívánatos megjelenésű, gyakorolja is, és minél több gyereket produkál.*** Ezek a tulajdonságok a regényben mind szorosan összefüggenek, egymás nélkül nem igazán jelentkeznek, pl. véletlenül se fordul elő olyan szereplő, aki hinne az egyenlőségben, és, teszem azt, közben gyáva lenne, pláne terméketlen, és kész abszurdum, hogy elkérje a szegényektől a lakbért. A gonoszok ellenben mind csúnyák, gyávák, hazugok, ostobák és vérlázítóan rasszisták, illetve könyörtelenül behajtják a lakbért, ja, és humorérzékük sincs; egyetlen erejük, hogy az ő oldalukon áll a politikai hatalom. De ha azt egyszer elveszik tőlük, mindenki boldog lesz. Éljen Sztálin. (Ezt nem én mondom, Isten őrizz. A regény végén a tüntetők mondják. Igaz, hogy Churchill meg Roosevelt meg De Gaulle nevét is odamondják mellé, mivel Európában ekkor javában folyik a II. világháború. De akkor is hátrahúztam a fejemet olvasás közben, mint a macska, ha az orrára ütnek. Pedig tudtam, hogy a jámbor brazilok a töredékét se tudhatták annak, amit még Európában is csak a tájékozottak tudtak.)
Dehogy találom ellenszenvesnek a regénybeli jók nézeteit, és eszemben sincs, hogy egyetértsek a gonoszokéival. Akikről egyébként is sorra kiderül, hogy afrikai vér is folyik az ereikben.**** mv5bzwjintcyndktntdlyi00yzm3ltljmjktywzkmzzlmzezywm0l2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymjm4mtiymjc_v1.jpgÉn mindössze megállapítom, hogy felnőtteknek írt meseregényt olvasok, mellesleg határozottan kitett 18-as karikával. Ha erősebb lenne a jóval összetettebb hangnemű, stílusú jelenbeli szál, ha erősebben hangsúlyozná a regény, hogy Archanjo története a szereplők számára is mítosz és/vagy legenda, és bizony nagyon csúnyán ki is lehet használni az Archanjo-mítoszt, akkor igen, akkor komolyan lehetne venni a szöveget. Így elég nehéz.

Na de ki a fene akar komoly lenni, ha vigadni is lehet?! A karneválszerető olvasó tehát tudatosan és időlegesen felfüggeszti az összes kételyét, örül, hogy a jelenbeli szál kikopik a regényből, és élvezi a mesét, és drukkol a szereplőknek, és dühöng a gaz gyilkosokra, és tapsol az ügyes bosszúállóknak, és tele szájjal vigyorog a poénokon, és nagyon szereti Archanjo mestert, Lidio csodaképfestőt (disznóság, hogy a fülszöveg legiccsezi a képeit!!!!!), a felülmúlhatatlan Zabela asszonyt, Ester madámot, Silva Virajá és Fraga Neto professzort, a hőslelkű Procópio oltáratyát, a drága Őrnagyot és a kis Tadeut és a világszép Rosa de Osalát és a nagy öklű Manuel de Praxedest… meg mind a többieket, akik egy Rejtő-regényben is otthon éreznék magukat, leszámítva a szexet. Mert abból itten bőven van. De mindig boldog. A jók nem erőszakosak. Köztük még a prostituáltak is jól érzik magukat, nem is akarnának más munkakört.

screen-shot-2015-12-21-at-12_44_44-pm.pngA mese, az mese, kedvesem. A csoda pedig csoda, átjárás emberi és emberfölötti világ között. Szánalmas is lenne, ha még a mesében se győzne a jó.

* Ez pl. hiba – illetve fogalmazzunk úgy, hogy nem túl elegáns menet közben így elejteni egy regénykoncepciót –, de megbocsátom, mert én is meguntam. Én már hamarabb.
** Aki egyébként szerepel a regényben, elvileg ő lenne a huszonöt évvel későbbi szánalmas-pipogya költő, gyakorlatilag nem létezik, hogy egy ilyen öntelt, látványosan tehetségtelen, és folyamatosan önbecsapással foglalkozó alak meg tudjon írni egy karneváli történetet. Item: újabb hiba. Item: a végén Amado is észreveszi az ellentmondást, és kanyarít a költőnek egy komoly befejezést, de akkor már a konszepsönnek régen annyi.
*** Azért amikor kiderül (igaz, „mese a mesében”-stílusban, hangsúlyozottan mítoszként és a földi lét minden valószerű elemétől megfosztva), hogy amelyik nőnek Archanjo nem kell, az csak maga az ördög lehet, mocsok és gonosz és gőgös és szívtelen és rendre szoktatandó, akkor megemlítettem valakinek az édesanyját. Disztingváljunk mán. A másik húszezer nőnek kell, bírjon ki ennyit. Item: egy nagyon nem tetsző elem. Akár hibának is tekinthetném, elvégre milyen világfelforgató az, aki maga is megszeghetetlen szabályrendszert teremt maga körül?!
**** Gyönyörűséges, de tessék mondani, hol vannak az amerikai őslakosok?! Ahogy ez a könyv meg van írva, egész nyugodtan át lehetne plántálni, mondjuk, Angolába, vagy bármely más afrikai portugál gyarmatra. Háromszáznegyven oldalon összesen 1 db említést kapnak az indiánok, „ja, ők is itt vannak”-felkiáltással, a kultúrájukról meg egy hang nincs. A nagy egyenlőség lázában őket miért tetszett következetesen kihagyni a regényből? Item: harmadik hiba. (Frissítés, mivel ezt utólag megmagyarázták nekem: sajnos akkor már nagyon sehol, arról a környékről sok-sok évvel korábban kiirtották őket.)

Pontszám: 10/10

Ezt 2016. június 30-án írtam. A képek a regény 1977-es minisorozatból valók, innen, innen és innen.

Merítés-szerkesztőként egész rovatot szenteltem Amado munkásságának, itt olvashatjátok.

Kiadási adatok: Európa, Bp., 1976. 340 oldal, Gulyás András fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr715490078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása