Őrült jó könyv! 
Az ismeretterjesztésnek – majdnem – a teteje. Ez nem rajongás, ez szigorúan objektív ténymegállapítás. Kár, hogy már nem él a szerző, és egyébként is viszonylag kevés könyvet írt, bár ha mind így meg van rakva információval, lehet, nem is olyan kevés az. 
Amióta volt szerencsém dr. Tóth Albert (alias Berci bácsi) előadásait hallgatni a folyószabályozás előtti Alföldről, azóta nem megy ki a fejemből a téma (köszönöm, Berci bácsi!). Ma már éppen csak mutatóba látszik itt-ott egy foltnyi a vízivilágból, amely évszázadokig szó szerint a fél Alföldet beborította, és sok-sok falunak adott nemcsak enni, hanem nagyon hatékony védelmet is, legyen szó akár kívülről támadó ellenségről, akár a törvényről. Azóta keresek valami könyvet, amelyből még bővebben informálódhatnék. Ezt itt nagy reménykedve vettem le a könyvtár polcáról, hátha. Bele is találtam, de telibe ám.

Miért mondom, hogy az ismeretterjesztés teteje?

1. Informatív.
Magam is alföldi gyerek volnék, éppen a Sárrét szomszédságából való a családom, és konkrétan a Sárréthez tartozó Szeghalmon születtem, amelyről jó sok szó esik ebben a könyvben. Hallgattam eleget az otthoni történeteket, olvastam is a magyar vízivilágról már, Berci bácsi előadásai is megvannak kijegyzetelve.
Ehhez képest oldalanként találtam olyan információt, amelyről idáig halovány dunsztom nem volt. Pákászattól, daruszelídítéstől, rideg állattartástól kezdve a nádvágó szerszámok leírásán keresztül a helyi néphiedelmekig (elásott kincs meg sárkányok stb.) az égegyvilágon mindent lefed ez a könyv. Mindenből egy kicsit, ahogy az ismeretterjesztő könyvnek kell.
A könyv második fele helybeli mondákat, anekdotákat (még kísértettörténeteket is) tartalmaz, a szerző saját gyűjtéséből, a tatárjárástól napjainkig. Illetve az adatközlők napjaiig, azaz a XIX. század első feléig (a XX. század első harmadában folyt a gyűjtés, nagyon öreg emberektől). A szerző 1903-ban született, tehát még bőven beszélhetett a folyószabályozás előtti világ tanúival. Minden mondát, anekdotát földrajzi, néprajzi adatokkal kezd vagy végez.
U.i.: Naná, hogy Mátyás király benne van. Nem is értem, Rákócziról miért nem szól a fáma.

2. Alaposan utánanéz mindennek. Idézi az adatközlőit (névvel, születési dátummal, lakhellyel), idéz népköltéseket, idézi a padlásokon/levéltárakban talált írásokat (levelek, periratok, jegyzőkönyvek stb.), a folyószabályozást pedig évszámokkal meg köbméterekkel ismerteti. A bibliográfiát ugyan elegánsan lehagyja a végéről, de nem is hiányzik. Nem tudományos, hanem ismeretterjesztő írás. Egyébként pedig a szövegben mindenütt jelzi, ha mástól vett át valamit. A levéltári iratokat évszámozza. Nem próbáltam visszakeresni, de feltételezem, hogy lehet.

3. Kitűnő a stílusa. Sok mindenre számítottam, de arra, hogy ez a könyv így fogja olvastatni magát, arra nem. Pontosan abban a hangnemben szól, amelyben a népi mesemondók. Előszeretettel használja a környék tájszavait és sajátosan eleven, humoros szófűzését is („éles kését kirántá csizmája szárából, s avval bontogatta kifelé a nekiugráló farkasokat”). Kedvencem a „kálvinista kereszt”, azaz a „vállmagasságnyi hosszúságú ólmos botra húzott rézfokos”. Amitől nagyon meglepődtem: ugyan a tájszavak nagy része egyáltalán nem közismert, mégsem nehezítik a könyv olvasását, és erőltetetté sem teszik a stílust. Ez nem lesz „népiesch”. 

HIBA: Nincs benne térkép! 
(Ezért írtam az elejére, hogy „majdnem”.)
Pedig belefért volna, csak két-három illusztrációt kellett volna kiszedni! 
Az egy dolog, hogy én Szeghalmon születtem, a nagyapám testvére Bucsán tanított, és szerintem még ma is eltalálnék Karcag határában a Zádor hídjához, csak bringát adjanak alám. Na de akit csak húsz kilométerrel arrébb pottyantott le a gólya, az honnan a bánatból tudja, hogy Kevi, az Túrkeve?! Irgum-burgum-vaslapát! 
Szóval erősen ajánlott térképpel olvasni a könyvet. A precíz olvasónak még így is fejfájást fog okozni, mert nem minden település a hivatalos nevén van feltüntetve, hanem ahogy a Sárréten használták. Mondjuk, a Kevinél durvább nincs. A többit ki lehet találni.

Ezt 2015. június 16-án írtam. 

10/10