Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Hamupipőke és a platóni filozófia (Kármán József: Fanni hagyományai)

2020. február 20. - Timár_Krisztina

karman.jpgÚjraolvasás vége.

Fanni forevör. Nagyjából ugyanannyi baja van, mint a Szigeti veszedelemnek: több száz évvel ezelőtti magyar nyelven írták, úgyhogy olyan, mint idegen nyelven olvasni. Pedig különben illetlenül jó. Nem mintha minden szavával egyetértenék, sőt, de azért rendkívül örülök, hogy van nekünk.

Igen, tudom, van benne sok szenvedés, amelynek az okát nem is igazán lehet érteni. Igen, tudom, túlfolyik a rengeteg könnytől és vágyakozástól. Ha viszont az ember megszereti a stílusát,* és a sok olvasmánya már megedzette annyira, hogy a könnyek és vágyakozás mögé is lásson, akkor bőven lesz neki mit felfedeznie még a könyvben. Megköszöni a fáradozást.**

Fanni – ma divatos szóval élve – introvertált jellem. Olvas, naplót ír, nagyon csendes, nehezen barátkozik, de azért a kevés barátjáért mindenre képes. Látszólag túlteng benne az érzelemvilág, főleg, ha azt a temérdek könnyet nézi az ember, valójában azonban nagyon is komoly szerepe van az életében a gondolkodásnak. Konkrétan a platóni filozófiának. Azért nyílik és teljesedik ki a szerelemben, mert előzőleg józan mérlegelés és barátnőjével való hosszas elméleti beszélgetések után eldönti, hogy ő ki fog nyílni és teljesedni a szerelemben, sőt azt is, milyen típust fog választani. A „szerelem első látásra” sablonja itt valójában valami egészen mást takar. Nem arról van szó, hogy Fanni beleszeret az első szembejövő férfiba. Hanem – a későbbiek ismeretében – arról, hogy Fanni egy tekintettel ügyesen kiszúrja a mulató társaságban azt az egyet, aki tényleg, de tényleg minden elemében megfelel annak a képnek, amelyet előre megalkotott.

A saját tükörképét.

Mert ez a T-ai Józsi, akárki is legyen, Fanni fiúban. Ugyanaz az introverzió, ugyanaz az érzékenység, ugyanaz a társaságban tapasztalt magány, ugyanaz a passzivitás, valamint milliliterre pontosan azonos mennyiségű könny.*** A regény első mondatai (amikor utoljára jelenik meg bennük férfi nézőpont) már dicsőítik, sőt piedesztálra emelik a női passzivitást, és (férfi és női) történelmi alakokkal egy szintre emelik annak idealizált képviselőit. Speciel a regény férfiideálja is odaállhat mellé nyugodtan.

SPOILER Egyébként, bár a platóni filozófia jelenléte egy pillanatra sem tűnik el, és folyamatosan átszellemült boldogságról vagy közös sírásról szólnak az együttléteik, azért engem így felnőtt fejjel már elgondolkodtat, hogy T-ainak a nappal és az éjszaka bármely órájában bejárása van Fanni szobájába, akkor is, ha Fanni már lefeküdt. Amikor Fanni felháborodva utasítja el az erkölcstelenség vádját, jogosan panaszkodik a gonosz világra, amely félreérti az ő tiszta szerelmüket, de azt egy szóval se mondja, hogy a tiszta szerelem kizárja a szexualitást. SPOILER VÉGE

Szóval itt van ez a nő, ez a modern Hamupipőke, gonosz mostohával, kegyetlen mostohatestvérekkel, egy kétgyerekes tündér keresztanyával a szomszédban, sajnos mogyorófa és tökhintó nélkül, de szerencsére utóbbira a bálban megismert királyfi nem is tart igényt. (Mondjuk, a mogyorófa azért kéne.) Vágyakozik valami ismeretlenre, beleszeret a szerelembe, megalkot egy ideálképet, megtalálja a földi mását, beleszeret, de a szerelemtől szellemi örömöket (is) vár, meg is kapja, a távollétet és a magányt viszont nem bírja, ismeretlen – nyilvánvalóan idegi eredetű – betegséget kap, és a gyenge szervezet föladja, de közben folyamatosan vágyakozik odaátra, másfajta lénnyé való átalakulásra. Mint Silja. Az is milyen szép.

Nem is olyan passzív ez a Fanni.

Ja, igen, a Bechdel-teszt. Mindenkit megnyugtatok, átmegy rajta a regény. Tetszik nekem a titokzatos keletkezéstörténete (is), és tökéletesen megértem, hogy sokáig női szerző regényének tartották. Most se vagyok egészen biztos benne, hogy nem az. Nem úgy értem, hogy Fannit valós személynek tekinteném, hanem úgy értem, hogy kavartak éppen eleget a megjelenéssel, Kármánról meg kényelmesen keveset tudunk, hadd higgyem már merészebb napjaimon, hogy nem ő volt az elkövető.**** A legtöbb esetben azt mondtam: jó, azért (egyes) férfiak azt csak szeretnék, hogy ennyire körülöttük forogjon a nők minden gondolata. De amikor a szomszédasszony filozófiára tanítja Fannit, amikor kiderül, hogy Fanni a szerelembe szerelmes, amikor a gyerekek ruhájáról beszélgetnek, amikor gyorsan őszinte barátság alakul ki Fanni és a kedves grófnő között… akkor igazán alig hiányzik más a női társalgásból, mint az, hogy valaki két gombolyag törtfehér színű fonalat kérjen a másiktól, mert kifogyott neki. Ilyenkor a női nézőpont ábrázolása szinte tökéletes. Ha ezt férfi írta, hát megkeresem a szalmakalapomat, és megemelem előtte.

* Hát kell hozzá a kifacsart ízlés, de az az ízlés aztán mindent megtalál az ilyen elmeszüleményekben, hogy „hajam természetes színében, szorgalom nélkül rendbe szedve”, vagy „a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára”, azt meg, hogy a főszereplő új helyre kerül társasági életet élni, úgy mondja, hogy „Szokatlan, új játékpiac van körülöttem, édes barátném!” Hát lehet ezt nem szeretni? Kár, hogy idegen nyelvre lefordíthatatlan. Vagy ne sajnáljam? Csak a miénk. :)
** Én meg Szilágyi Márton okosítását, amelynek köszönhetően már egyetemista koromban közel kerülhetett hozzám ez a kis könyv. Gimnazistaként is tetszett, de Szilágyit olvasva világosodtam meg. Jó vót. 
*** SPOILER Annyi cselekvésvágy nincs benne, hogy odaálljon a zord atya elé megkérni a nő kezét. És Fanni nem is vár tőle ilyesmit, meg nem fordul a fejében, hogy így is meg lehetne oldani a problémát (egyébként jó eséllyel csak abban a konkrét időben nem lehetne, pár év után hozzámehetne). Fanni tudja, mit akar: pont ezt a fura különcöt, aki olyan, mint ő maga. Kedvesek egymáshoz, boldogok együtt, ki vagyok én, hogy beleszóljak az ízlésükbe? SPOILER VÉGE
**** Igen, tudom, nem „eredeti munka”, legalábbis mai értelemben. Igen, tudom, német wertheriádából fordították, ezért hajlandó vagyok megbocsátani Goethének azt a paródiagyanús rémedvényt. De azt is tudom, hogy Kármán korában a fordítás átdolgozást, újrafeldolgozást jelentett. Most vagy nem tekintem magyar író érdemének a Fannit, vagy menjen a sunyiba az összes posztmodern író, nem szabad nekik korábbi mintát kreatívan átdolgozni.

Ezt 2018. november 28-án írtam. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Magyar Helikon, Bp., 1974. 72 oldal, Berki Viola illusztrációival

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr1815483522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása