Kétszer elolvasva, közvetlenül egymás után, pont egy óra alatt.

A közös élmények közösséget teremtenek. Tökmindegy, hogy végigcsináltad, láttad, vagy akár olvastad azt az élményt. Ez a könyv meg ilyen közös élményekkel van tele. Sajnos.

Ráismerés átlag két soronként.

Saját életre, mások életére.

Ezzel egy szinten egy rakás József Attila-, Berzsenyi-, Kölcsey-, Petőfi-, Madách-idézetre (stb.).

Szavak mindenhonnan (mindennapi párbeszédekből, hivatali életből, filmből, reklámból, abszolút kanonikus magyar irodalmi szövegekből) összegyűjtve, sorba rakva, éppen a nekik megfelelő rendben, ritmus és rím hibátlan, kivéve, amikor mégse, mert amikor közönséges hétköznapi testi-lelki sivárságról ír az ember verset, akkor az lehet játékos, de tökéletes nem.

Megérdemli a könyv a nagy olvasottságot, a folyamatos újrakiadást.

Egy kifogásom van ellene, de az nem pontlevonós: nekem kicsit túl pesti. Bocsásson meg a világ, én reménytelenül vidéki vagyok. 

Köszönöm az ajánlást, Ági! (Aki szintén vidéki.)

Ezt 2014. december 6-án írtam. 

Pontszám: 10/10