Szeptember elseje óta napról napra, apránként olvasom ezt az antológiát,* és napról napra jobban örülök, hogy megvettem. Hiánypótló, értő kézzel válogatott, lelkiismeretesen szerkesztett,** irdatlan nagy kincset tartalmazó kötet ez, nagyon nagy kár érte, hogy nem olvassák többen. Majd most.  Vannak…

Gyönyörűséges népmesekötet. Külsőre csinos, belsőre tartalmas. Nem sok lenne az a kétszázkilencven oldal, de apró betűvel nyomták, úgyhogy mindenféle mesetípus képviseltetheti magát benne. Vándormotívumokat (életvíz, sárkány, táltos ló, állatsógorok, baltából főtt leves stb.) éppen úgy meg lehet…

Jó kis mesék, valóban könnyen olvashatóak, és bepillantást engednek egy számomra teljesen ismeretlen kultúrába, amely időnként mégis egy-egy villanásra ismerőssé válik. (Ott a Holle anyó, csak a szavannán nem havazik; vagy ott a Hamupipőke, csak fiúban, és nem kap hercegnőt szegény, viszont legalább…

Jóval többet vártam ettől a kötettől, mint amennyit kaptam.Azért kaptam tőle valamit. De távolról sem eleget. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy amikor a saját kultúrámtól idegen vonásokat találtam, az tetszett – amikor a sajátomra hasonlító vonásokat, az nem. Nagyon nem. Éppen fordítva várná az…

Nagyon ritkán érzem úgy egy könyv végigolvasása után, hogy most az volna az etikus viselkedés, ha azonnal ott felejteném valahol, hogy a következő olvasója megtalálhassa. Csak úgy véletlenül. A Momo pont ilyen könyv volt. Aztán persze képtelen voltam „ott felejteni” a gesztenyefa alatt a padon.…

Ha Italo Calvino nevét látom egy könyvön, az garancia a minőségre. Még akkor is, ha a szöveget nem is ő írja, csak másokéit szedi és szerkeszti össze. Például népmeséket.  No, azért rajtuk hagyja a nyomát, mint minden tisztességes mesemondó.  Módszerét a könyv végén írja le: minden tájegység…