Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Képernyőre az összes Brontëval! (To Walk Invisible, 2016)

2020. december 21. - Timár_Krisztina

invisible_1.jpgA Brontë család három éve a BBC-től. 2016-ban készült, de sajnos Magyarországon még se híre, se hamva. Remélem, megvesszük, és akkor az angolul nem tudók is megnézhetik. Így még csak az angolul tudóknak tudom ajánlani, nekik viszont nagyon. Egyáltalán nem hibátlan, de nagyon szép film, kiváló alakításokkal, lélegzetelállító atmoszférával. Eredetileg két-három darabban akartam volna megnézni, de úgy itt ragadtam a gép előtt, mintha nem is hajnali fél kettő volna.

Az alcím az, hogy „A Brontë nővérek”. Sajnos pont ez nem állja meg a helyét. Valóban a Brontë család életéről szól, pontosabban az 1845 és 1848 közötti időszakról (erre a három évre koncentrálódik a műveik nagy részének megjelenése). Csakhogy a játékidő nagyon nagy részét a fiútestvérük, Branwell viszi el. Igaz, hogy Adam Nagaitis nagyot alakít a lejtőn elinduló, majd egyre gyorsabban lefelé száguldó szerencsétlen elfuserált zseni szerepében; meg az is igaz, hogy az ő jelenléte nem kicsit járult hozzá a lányok sorsának alakulásához; és persze, ő Hindley Earnshaw és Arthur Huntingdon. invisible_3.jpgDe könyörgöm, akkor vagy adjanak a filmnek másik alcímet, vagy vágják ki a fele Branwell-jelenetet, mert ez így nem felel meg annak, amit a film ígér.

Nem utolsósorban pedig kár a lányokért! Hiszen egyrészt mégiscsak az ő életük az érdekesebb – másrészt olyan piszok jól kiválasztották azt a három színésznőt, és annyira szépen építették fel a szerepüket, hogy minden percet értékeltem, amíg ők voltak színen! 

Honnan szedték ezt a három nőt?! Biztos én vagyok műveletlen, és tuti, hogy az olvasás nem sok filmnézésre hagy időt, de életemben nem láttam egyiket se. bronte-invisible-charlotte-jacket.jpgFinn Atkins Charlotte, Chloe Pirrie Emily, Charlie Murphy Anne. Kik ezek?! Stimmel még a magasságuk is (Charlotte nagyon kicsi volt, Emily legalább egy fejjel magasabb mindenkinél). Az IMDB-s kritikák morognak, hogy túl szépek a szerepükhöz; nos, szerintem nem. Ha van szépségük, az ritkán látszik rajtuk. Atkins Charlotte-ja, valahányszor házon kívül tartózkodik, hol a sáljába, hol a főkötőjébe, de minimum a szemüvege mögé bújik (Charlotte nagyon rövidlátó volt), jaj, csak ide ne nézzenek. Családi körben bezzeg nem bújik sehova, ott ő a parancsnok, „kicsi a bors, de erős”, annyi energiája van, még Emilyvel szemben is keresztül tudja vinni az akaratát, csak szegény öccsére nem tud hatni. pirrie.jpgPirrie Emilyje olyan, mint a harapós kutya: házon kívül komoran fegyelmezi magát, meg se szólal, de ha elemében van, szinte kirobban belőle az energia, főleg, ha védelmezni kell akár a saját területét, akár valamelyik családtagját. Kemény fizikai munkát végez, és ha kihozzák a sodrából, akkor dühöng, akkor káromkodik, akkor Charlotte legyen, aki meg tud állni vele szemben. Csak nagyon ritkán lágyul el, akkor viszont látszik, mennyi jóság van benne. Murphy Anne-je valóban légiesen, gyöngéden szép, na de Anne se volt olyan csúnya, mint a testvérei. És amikor Murphy félprofilba fordul, nekem az állam leesik, mert esküszöm, pont úgy néz ki, mint Anne Brontë a nevezetes festményen. Meddig tartott a casting?! Hogy csinálták, hogy ennyire jók?!

Ehhez képest, ahogy mondom, róluk sajnálni valóan keveset mond a film. Másfél óra rámegy arra, hogy felkészülnek az írásra, aztán puff, eltelt fél év, és a polcon van az összes regényük. Mi van?! Én tudni akarom, mi volt közben!!! Oké, jó, igazából tudom, de ezekkel a színészekkel akarom látni!!! Nem vagyok ötpercenként kíváncsi rá, hogyan issza magát halálra Branwell! Azt pedig csak csöndesen jegyzem meg, hogy a film elég komolyan épít a néző háttérismereteire. Nem tudom, megvesszük-e valaha, de ha igen, elég sokan nem fogják érteni, mert nagyon kevés dolgot magyaráz meg. Volt olyan (igaz, csak pársoros) mellékszereplő, akiről én se tudtam, kicsoda. Értem én, hogy Angliában az ő házuk a második legnépszerűbb irodalmi zarándokhely (megj.: az utolsó pár filmkocka, amikor átlépünk a jelenbe, nem kellett volna bele, de nagyon nem!), de ez akkor is túlzás.

bronte-invisible-charlotte-anne-write-600x350.jpgAmi miatt ajánlom az angolul tudóknak (azon kívül, hogy milyen csuda jó a három főszereplő): 
Nagyon pontosan megmutatja, hogyan működött a Brontë család: rendkívül összetartó testvérek, akik közül csak Branwell lóg ki, ő is azért, mert önmagát zárja ki a négyesből; a maradék három abszolút megbízhat egymásban, a külvilág (beleértve az apjukat is) előtt mindent titokban tartanak, egymást viszont jól ismerik, mindig számíthatnak egymásra, és ha az egyik mégis megpróbál eltérni a megegyezéstől, azt úgy kezelik, mintha a világ feneke szakadna be. 
Végig északi nyelvjárást beszélnek benne a színészek, és hatvanszor is bebizonyítják, hogy az északi nyelvjárás, az igenis szép. 
Végig eredeti helyszíneken forgattak, bár még így is sokat dolgozott a számítógép, míg kitörölték a lelkészlak környékéről az összes fát. A szoba, ahol írtak, így nézett ki, a kéziratuk így nézett ki, az a falu, amelyben ők laktak, így néz ki ma is, igen! Ha hülyék lennének átépíteni, mikor azért megy oda annyi turista.
Rengeteget meg lehet tudni a háttérben a viktoriánus Angliáról.
És rengeteget lehet bámulni azt a gyönyörűséges yorkshire-i tájat (God's Own Country of Yorkshire), amelyikbe én szerelmes vagyok, és amelyikbe mindig visszavágyom. Igen, erre páran, ha megnézik, azt fogják mondani, hogy depresszív, sötét, sőt ronda. NEM! AZ GYÖNYÖRŰ! Még akkor se nyomasztott, ha napokig esett az eső, maximum szidtam magamat, hogy miért nem vettem meg Keighley-ben azt a gumicsizmát...

brontes11.jpgÖsszességében: KEDVES BBC, EBBŐL MINISOROZATOT KELLETT VOLNA CSINÁLNI, NEM KÉTÓRÁS FILMET! Akkor reggel hatig ragadtam volna a gép előtt...

Ez az előzetes.
(A filmet is megpróbáltam linkelni, de valami furcsa dolgot művel a YouTube. Ugyanaz a link hol rendesen elvezet a filmhez, hol azt írja ki, hogy „video unavailable”. Ezért ide most nem írom ki, de a YouTube keresője minden további nélkül kiadja. Megvásárolható vagy egy mozijegy áráért megnézhető.)

...és én ott voltam. És én ott laktam az utca végében. És én azon a macskakövön végigmentem sokszor. (Csak recés talpú túracipőben, úgyhogy nem estem el úgy, mint a Branwellt játszó színész.) És kimentem a lápra is akárhányszor. És ott álltam a Ponden Kirk nevű sziklán, amelyiken Pirrie-t lefilmezték. (Remélem, tettek alá védőhálót, mert eső után rohadtul csúszik, még a recés talpúban se mertem túl mélyre menni.) És láttam élőben a vízesést és a völgyet és a hangát és a palakerítéseket, és óóóóó, tavasszal és télen még nem láttam, de egyszer sokszorsokszorsokszor tuti, hogy visszamegyek még!!! (harmatos szemmel, sóhajtva mereng)

A képek forrása: Wikipédia, Curtisbrown, Frockflicks, Independent, Infobae.

Ezt 2017. szeptember 9-én írtam, 2020. december 21-én egészítettem ki.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5816353894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása