Nagyon jól megírt könyv ez, csak egyáltalán nem az én világom. A megírás minősége öt csillag (minden tiszteletem a kiadóé és a fordítóé, hogy bevállalták és elkészítették), az élmény három. Pedig engem ugyan nem szokott zavarni, ha egy regényből a sci-fi vonal szinte teljesen hiányzik, a cselekménye nehezen követhető, ellenben túlteng benne a filozófia.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem kötött le. De akkor is, ha azt mondanám, hogy nagyon érdekelt, hova futnak ki az események. A második oldaltól kezdve tudtam, hogy ha kihíváshoz nem kéne (azaz találnék helyette 31-éig másikat, de nem találok, mert zárva a könyvtár), én ezt most szépen félbehagynám. A végére érve viszont tudtam, hogy nincs okom megbánni a döntésemet. Jóval lassabb, figyelmesebb olvasást igényelt volna a szöveg (az én felelősségem, hogy nem voltam hajlandó ennyit rászánni), de azért ilyen sebességgel is elég sok minden átjött belőle. Ami nem, ahhoz jobban kellene ismernem a szlovén klasszikusokat.*

Nagyon nyomasztó, sivár világban, (nagyrészt) kiüresedett kapcsolatokban élő emberek között játszódó posztapokaliptikus disztópia, amelynek talán legijesztőbb vonása, hogy simán el tudom képzelni ilyennek a 2030-as éveket. Még csak azt se lehet mondani, hogy a nagyvárosban esnek szét a személyiségek és a családok, mert a három történetszál közül az egyik a szlovén vidék regénye, egy olyan nagycsalád története, amely nem igazán működik összetartó közösségként. Ez a világábrázolás pedig kiválóan működik - maximum nekem nem tetszik. (Van egyébként olyan disztópia, amit szeretek, csak nem ez. Annak viszont, aki szereti például a Szárnyas fejvadász c. filmet, szerintem be fog jönni.) A filozofikusságot az adja, hogy a szereplők állandóan mérlegre teszik a cselekedeteiket, állandóan felteszik a „miért?” kérdést - ráadásul olyan gyakran kerülnek közvetlen kapcsolatba a halállal, hogy a túlvilági szféra is állandóan jelen van a történetükben.

Ami nem tetszik, és megbocsátani se tudom, az az, hogy a korrektor kb. a harmadik oldalon elaludt. Olyan hibák maradtak benne a szövegben, amelyeket nemhogy a korrektornak észre kellett volna venni: már egy rendesen beállított helyesírás-ellenőrző is kiszűrne. Tág tűrésű lény vagyok, de a „II. Világháború” (azaz hogy pont után automatikusan nagy kezdőbetűt ír a Word, ha be nem idomítják, hogy ne tegye) legalább tizenötször leírva azért kiveri a biztosítékot még nálam is. A „j-ly” tévesztésről nem is szólva.

* Azért olykor elfogott a sanda gyanú, hogy nem minden irodalmi utalás van a helyén a könyvben. Az oké, hogy az egyik nézőpontszereplő mulatótársát Falstaffnak hívják (ez speciel nem szlovén klasszikus, hanem angol), de amúgy azon kívül, hogy szeret kocsmába járni, és gyakran hazudik, sok falstaffosat nem találtam benne. Később is volt néha olyan benyomásom, hogy egyik-másik idézet eléggé öncélú.

Ezt 2019. december 28-án írtam. 

Pontszám: 10/8