A következő mítoszt Tahitin jegyezte le Orsmond tiszteletes 1818-ban, majd unokahúga, Teuira Henry publikálta 1907-ben. Én meg itt olvastam.

Elég komoly probléma az óceániai mítoszok esetében, hogy későn kezdték el lejegyezni őket, akkor, amikor már a kereszténység elterjedt a térségben. Illetve nem ez a probléma, hanem az, hogy elég gyakran nagyon nehéz szétválasztani az óceániai mítoszt meg az európai hatást. Ez az egyike annak a kevés mítosznak, amelyek esetében nem igazán kell választgatni. Ennél inkább az a gond, hogy a tiszteletes nem nézett közben az égre, nem minden csillagot tudott azonosítani, viszont azonosított olyat is, amelyik Tahitiről nem is látszik. Azért még mindig igen agymozgató. 

Szóval az égitestek születése, kivonatolva (igyekszem kevés polinéziai nevet írni, mert kilométer hosszúságúak).

Rua-tupu-a-nui az, akin minden alapszik. Feleségül vette Atea-ta'o-nuit. Egyikről se tudom, kicsoda. Az ő fiaik Fetürere, Marama, Ra, Fetüave… és innentől mondom európaiul: a Perszeusz csillagkép, a Kocsihajtó, az Ikrek, a Kecske (ez nálunk nem önálló csillagkép, a Kocsihajtó része), majd a Vénusz, a Merkúr és a Holló.

A Vénusz Tahitin fiú. Van neki csónakja. Elindult vele nyugat felé, feleségül venni a Bak csillagképet (aki Tahitin ezek szerint lány). A Bak az egyik csillagzat a tahiti csillagiránytűn, segít eligazodni a hajósoknak. Az ő gyerekük a kétarcú Mars (nem írja, hogy miért kétarcú). Marsnak is van csónakja, de annak a nevét én le nem írom ide. Neki is lett felesége, gyerekei a Fomalhaut (mi a Déli Hal egyik csillagaként ismerjük) meg a Dél Keresztje.

Most jön a Tejút, legalábbis másképpen nem tudom értelmezni azt, hogy „un amas d'étoiles du ciel argenté accroché à la face du ciel austral”, vagyis az ezüst ég csillagainak tömege a déli félteke égboltjára függesztve. De ez itt elég homályos rész. Neki is van csónakja, ennek a csónaknak a kormányosa a Fomalhaut. Elég messze van a Tejúttól, ha nem csalódom. Ezek után született a Dél Keresztje. (Várjámá, az előbb már megszületett. Kétszer is megnézem: kétszer van benne. Hát ezen elég nehéz eligazodni.) Meg az Argó. Mármint amit mi úgy ismerünk, persze. Megkavarodtam. De esküszöm, ez van ideírva.

Atutahi felesége a Déli Vízikígyó, gyerekeik a Holló (az is vótmá), a Vízikígyó alatti világos ég (!) és a Serleg. A Holló gyereke Fetütea, a Szaturnusz, és ő a király. Felesége az ég teteje. De tényleg. Gyerekeik az összes fényes csillag, hullócsillag, sőt még (de édes!) a tengeri csillagok is. Meg még az a két bohóchal (a büdös életben nem gondoltam volna, hogy én ezt a szót ma megtanulom franciául), amelyik, ha jól értem… szóval a Tejúton van két lyuk, azok felhők, és azokat a felhőket eszik a bohóchalak. Ilyen lyukak tényleg vannak, a déli félgömbről látszanak. Az egyik jó nagy, amúgy csillagközi köd, és Szeneszsáknak hívják. Az egyik lyukban (felhőben) lakik még egy szép cápa is (sic!), a Deneb közelében.

Akkor itten jönnek az ég oszlopai. Ez tíz csillag, mindegyiknek úgy kezdődik a tahiti neve, hogy 'ana, ez valamiért fontos, de az elemzésnél még nem tartok. Attól oszlopok, hogy a fényük az égből a földre ér, és tartják az eget. Az a csillag, amelyet mi Antaresnek hívunk, az ég bejárata. (Arra mennek a halottak.) Az Aldebaran az élelemszerzés oszlopa, segít halászni. A következő csillagokat vagy én nem tudom azonosítani, még net segítségével se, vagy a lejegyző nem tudta, de van közöttük őrző oszlop is. Aztán jön az Alphard, a beszéd oszlopa, ez a legalacsonyabb. Az Arcturus a fölemelkedés oszlopa, bármit jelentsen ez. A Procyon a tanítás oszlopa, a Betelgeuse a leülésé (???), a Phaeton a távozásé, a Sarkcsillag meg (ez az, ami nem látható Tahitiről, szóval valószínű rossz az azonosítás) az, ahol véget ér az ég. Több nincs.

Alphard családjához tartozik a Jupiter. Na, csak hogy tudjátok, miből maradtok ki, ennek a nevét még ideírom: Ta'uruanui-i-tu'i-i-te-poro'u-o-te-ra'i, többre nem vagyok hajlandó. Elindult a csónakjával (annak is van neve), de nem nőért, hanem megküzdeni az óriási és vakító viharral. Alkonyatkor butaságot csinált: túl közel ment a naphoz, súrolta is, és belevitorlázott Atea isten kohójába. Ez olyan ikaroszos. De, úgy tűnik, megmaradt, mert még utána van szó a házasságáról meg a gyerekeiről. Vagy az az előzmény? Gyerekei a Fiastyúk, az Orion öve, az Orion többi része meg a Szíriusz. (Igen, tudom, a többit latinosan írtam, de ezt így szoktuk, nem?)

Ekkor jelent meg a föld. Volt rajta egy hegy, egy fok meg egy szent hely. A szent hely segítette az embereket, hogy megtanulják kezelni a történelemidéző gyöngyöket. Vagy mik ezek. Olyan emlékeztetők, mint a kipu, csak nem csomózva vannak, hanem sorba fűzve. Mint az Orion öve. Ezért hívják az Orion övét Tahitin ugyanúgy, mint a történelem felidézését.

Aztán a Jupiter gyerekei még a Magellán-felhők. (Miket észre nem vettek ezek. Mondjuk, azokon a több ezer mérföldes tengeri utakon nagyon nem volt más dolguk. Éjszakai őrségben jó szórakozás, gondolom.)

Innentől jönnek a szent helyek nevei, meg még egy-két földi király. Vannak sárga öves királyok meg piros övesek, de nem derül ki, mi a különbség.

Hát szerintem marha jó. 

A képen a Szeneszsák-köd és a Dél Keresztje. Innen van. 

Ezt 2019. július 29-én írtam.