Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Lelkiismeretes és elszomorító (Fekete Dekameron)

2020. március 20. - Timár_Krisztina

frobenius.jpgIgen, tudom, nincs olyan, hogy afrikai mese. Mint ahogyan európai mese sincsen, hanem portugál, görög és dán, sőt tájról tájra, faluról falura is változnak.

Amikor azonban ez a mesegyűjtemény keletkezett (több, mint száz éve), akkor nagyon nagy fegyvertény volt, hogy egyáltalán komolyan vette valaki ezt a mesekincset. Minden tiszteletem Frobeniusé, hogy összegyűjtötte és több kötetbe rendezte a különböző népek meséit. Nem afrikai mesékként aposztrofálta őket, mindenhová feljegyezte azt is, hogy melyik milyen nép képviselőitől való, és hol élnek azok az emberek, akiktől gyűjtötte. Nem ismerem a mesék eredetijeit, de amit én látok, az az, hogy látványosan tiszteletben tartja ezeket a kultúrákat, nem írja át a meséket, még azokat sem, amelyek nagyon eltérnek az európai értékrendtől (már ha van olyan, mert az sem egységes, ugye), és még azt is tudja, hogy a komédiát komolyan kell venni.

Ez simán megérne tíz pontot. Az élmény meg maximum hatot. Szóval átlagolunk.

Lehet, hogy a hetvenes évek elején ez a gyűjtemény frissnek és vidámnak hatott, nem ismerem a kontextust, amelyben megjelent. De számomra így a húszas évek küszöbén a kötet legtöbb meséje inkább elszomorító volt. Nem a nagyon vaskos, obszcén humorú mesékre gondolok, azok a maguk módján tudnak tréfásak lenni, legfeljebb nem az én stílusom. Hanem azokra, amelyeknek a komikuma abból fakad, hogy a kigúnyolják, kinevetik, megalázzák azokat, akik amúgy is ki vannak szolgáltatva a társadalmi helyzetük miatt. Amelyek igazságos büntetésként állítják be a kinevettetést akkor is, ha az nem bűntényre, csak a normától eltérő viselkedésre reagál. Ha olyan komolyan veszem a komédiát, mint Frobenius, akkor ezeket a meséket tiszta szívvel hajítom ki a kánonból.

Na, azért vannak olyan mesék is a kötetben, amelyek nem bántanak senkit, mégis élvezetesek, kalandosak. Sőt olyan is, amelyiken még én is tudtam illetlenül vihogni, pedig a humort a legnehezebb közvetíteni a kultúrák között, mert háttér nélkül nem érthető, viszont ha magyarázni kell a hátteret, pont a humort öljük meg. Na, ebben van olyan is, amelyik egyértelmű. 

Ezt 2019. augusztus 27-én írtam. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Magyar Helikon, Bp., 1974. 212 oldal, Katona Tamás fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr3115536936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása