Színvonalas, értékes munka, mint mindig. Akkora háttérmunkával, mint a Himalája, mint mindig. Fogalmam sincs, mi a műfaja, mint… már előfordult. És ez cseppet sem zavar.

Középiskolai tanárként kamaszok között élem az életem, én figyelem őket, ők még jobban engem. Nap mint nap hallom a kérdéseiket, a válaszaikat, látom a problémáikat, több-kevesebb sikerrel próbálom megfejteni a gondolkodásmódjukat. Éppen ezért a kötet szövegeiben kezdettől fogva nyomon tudtam követni, melyik szöveg milyen, jellegzetesen kamaszok között tapasztalható helyzetre reagál, és azt hogyan teszi. Szakértelemmel és felelősségtudattal. Ahogy azt mindenkinek tennie kell, akinek a munkája során emberi lelkekhez kell nyúlnia. Sokszor szinte láttam magam előtt, hogy no, X vagy Y erre most azt mondaná, azt kérdezné, olyan képet vágna, és közben az járna a fejében stb. Egyszóval: a kötet szerzője tudja, mit csinál.

Miről lehet kamaszoknak mesélni? Mert az nem igaz, hogy semmiről, ezt tanúsítom. Mint minden magyartanár vagy nyelvtanár, történetekkel, szövegmondással dolgozom. Tényleg csak az számít, milyen szöveget választ az ember, és hogyan mondja. Szóval miről? Például azokról a témakörökről, amelyek ebben a kötetben helyet kaptak: szerelem, horror, bajkeverés, harci bátorság (szeretik ám Tolkient), barátság, lelki problémák (szorongás, alul- vagy túlteljesítés), gondoskodás és kaland. Utoljára, de nem utolsósorban a nemek viszonya. Igen, ezekről mindről szólnak népmesék, mondák, mítoszok, a kötet ugyanis ezekkel van tele. Igen, létezik horror-népmese. Speciel pont magyar. Még én is több változatát ismerem, pedig nem én vagyok a szakértő.

Amit ebben a vékonyka gyűjteményben látunk, az szó szerint a jéghegy csúcsa. Nemcsak arról van szó, hogy sok-sok olvasás, kutatás és mesemondó körút (azaz elméleti és gyakorlati tapasztalatok tömege) előzte meg az összeállítását. (Minden meséhez többféle forrást is felhasznált, némelyikhez öt-hat változatot is keresett, amelyek alapján végül létrehozhatta a sajátját.) Arról is, hogy minden témához szigorúan csak két mesét választ a szerző (kivéve a trickstereket, mert velük, ugye, nincs értelme szigorúnak lenni), viszont minden fejezet végén ott a lista sok hasonló témájú meséről, listaelemenként egy-egy rövid ajánlással. Ez a mit. Minden fejezet végén szerepel több oldalnyi hasznos tanács is (és személyes anekdota) a hogyanról, sőt a miértről is. Mi az, amit feltétlenül szem előtt kell tartani, mielőtt a mesét elmondja az ember? Hol kell óvatosnak lenni, hol lehet bátor az ember? Milyen reakciók várhatók? Hogyan lehet (és miért érdemes) ügyesen ráhangolódni a gyerekek „hullámhosszára” akkor is, ha az első reakció nem feltétlenül kedvező? Min lehet (és adott esetben kell) változtatni? Mi a helyzet akkor, ha kamasznak keresünk mesét, például versenyre? A mesemondónak melyik gesztusa milyen hatást kelt a kamaszok fejében? (Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.) Ezért mondom, hogy nem tudom, mi a kötet műfaja, mert nemcsak mesegyűjtemény, hanem szakkönyv is egyben.

Nem vagyok hivatásos mesemondó, a meséket (meg a tanácsokat) elsősorban arra használom, hogy a magyarórai tananyagot kamasz-közelibbé tegyem. Ezt például akkor lehet megtenni, amikorra a szerző is javasolja: amikor a mitológiák vannak soron. (Mésztra történetét, amely a fent linkelt kötetben is szerepelt, bár más összefüggésben, és kicsit módosított hangsúlyokkal, már meséltem kamaszoknak. A figyelemre nem lehetett panaszom.) Én hozzátenném azt is, hogy a középkori eredetű mítoszok és mondák is taníthatók ezzel a módszerrel, erre (is) nagyon jók a kötetben szereplő kelta eredetű történetek, különös tekintettel az Artúr-mondakörre. Ezek a középiskolai magyartanításban sajnos sokkal kevesebb figyelmet kapnak a szükségesnél, főleg, ha vesszük, hogy a gyerekek által nézett filmek milyen gyakran használják a kelta és a germán mítoszok figuráit. Pont itt lehet(ne) a tananyagot közelebb vinni a diákok érdeklődési köréhez.

És itt már az én agyam (is) elindul. Magyartanároknak azért ajánlom ezt a kötetet különösen, mert a mesékben olyan motívumok is szerepelnek, amelyek visszaköszönnek a jelenlegi, oly sokat kárhoztatott középiskolai kötelező olvasmányokban. Nem feltétlenül kell magyarórán elmondani a mesét (bár miért ne), viszont felkészüléskor annál érdemesebb figyelni rájuk. Nem egy olyan tippet olvastam a kötetben, amely rövidke asszociációs sor után egészen más szövegek megbeszélésére is alkalmazható. Némelyik szöveget eddig is elég rendhagyó módon tárgyaltam (fogadjunk, hogy nem sokan tanítják ezt portálfantasyként, eposzi csatával a végén), ebben most megerősítést kaptam, másokhoz pedig plusz ötleteket. A leglátványosabban a kötet utolsó meséje használható (mármint ebből a szempontból), mert annak egyik központi kérdése, hogy hogyan kell viselkednie egy közösség vezetőjének, egyáltalán mi teszi őt vezetésre alkalmassá? És már ott is vagyunk a rettegett Bánk bánnál, amelyet például ennek a kérdésnek a segítségével lehet közel(ebb) hozni a diákokhoz. Próbálva.

Végül egy kis személyes történet a részemről is: A könyvtári Olvasókuckónkban úgy döntöttünk, június-júliusban meséket olvasunk, én többek között ezt vittem ajánlani. Ahogy elkezdtem sorolni, mik vannak benne, az egyik jelenlevő, akinek kiskamasz unokái vannak, megkérdezte, hogy a horrorok között van-e zombis, mert az ő unokája azt szereti. Mondtam, hogyne, királylányos magyar népmese. Abból hogy lesz zombi? Elmeséltem. Volt, akit kisebb sokk ért a közönségből, de tetszeni neki is tetszett. Ki is jelentették, hogy ezért nem könyvtárba mennek, hanem rögtön a boltba. Én meg fülig érő szájjal bicikliztem haza. De még az utcánkban is vigyorogtam, amire csak akkor jöttem rá, amikor az egyik emeleti ablakba felnéztem, és egy teljesen ismeretlen nő visszamosolygott. 

Az egy dolog, hogy kamasznak már nem kell esti mesét mondani. (Bár lehet, hogy némelyik csak úgy tesz, mintha nem volna rá igénye, főleg, ha horrorról van szó. :)) Viszont annyi más alkalom van rá, egyszerűen kár őket veszni hagyni.

Örülök, hogy olvashattam, köszönöm a lehetőséget a szerzőnek és a kiadónak.

Utóirat: Azért nekem továbbra is a korábbi kötet marad az etalon. 

Pontszám: 10/10

Ezt 2019. július 13-án írtam.