Fú, ezzel megszenvedtem.
Úgy kell nekem, minek akartam mauritiusi regényt olvasni. Méghozzá díjnyertest. Méghozzá mindjárt franciául.* Irgalmatlan nehéz költői próza és lélektani tanulmány. De amint a csillagozásból látszik, megéri megdolgozni érte.

A regény első kétharmadában, csauperjel molytárs szavait használva, „lassan történik a semmi”. Megismerünk négy sivár emberi sorsot, négy különböző jellemű koraérett kamaszt, akik mind Mauritius fővárosának, Port Louis-nak** szegénynegyedében rontják a levegőt. Amikor azt mondom, hogy „sivár”, akkor azt tessék a köbre emelni. A munkanélküliség, a kihasználtság, az erőszak, az emberi végtermékek szaga meg a lépcsőház falán a salétrom nem lesz kellemesebb attól, hogy a háztetőről lehet nézegetni a trópusi naplementét. Meg a patkányokat.***

Ahogy a fülszöveg mondja, ez a regény nem turistacsalogatónak készült. Kemény dolgokat mond a helyről, ahol játszódik. Még keményebbeket a közösségről, amely gyakorlatilag működésképtelen. Legalábbis bágyadt tekintettel elnézi, hogy hullanak a tagjai a csatornába, ellenben azonnal lelkesen működésbe lép és bicskát ragad, mihelyt bárki egy hangyányit eltér a csoportnormáktól.**** Egyébként is felfordult a világ: a felnőttek rosszindulatú óvodások módjára „kezelik” az összes konfliktust, a kamaszoknak meg olyan ötleteik támadnak az életről és a világról, hogy a tudósok pirulhatnak mellettük.

Aztán az utolsó harmadban persze felpörögnek egy kicsit az események, de akkor is lépten-nyomon megállnak a szereplők az érzéseiket elemezni. Mondjuk, van is mit elemezni rajtuk: gyávaságot, megbocsátást, akaraterőt, csupa fontos dolgot. Itt is megmarad a regény nyomasztó lélektani drámának és társadalomrajznak. No meg gyönyörűséges-kemény költői prózának. Amelyért Devi kétféle irodalmi díjat is elnyert, és a kettőből az egyik az öt kontinens frankofón országainak irodalmi díja. Értsd: 2006-ban ennél jobbat nem írtak franciául.

Bevallom, időnként annyira lassan történt a semmi, hogy megfordult a fejemben: nem valami blöff-e ez a regény, költőien megírt üres lufi. De olyankor mindig elhangzott egy-két olyan mondat, amit akkor se tudnék produkálni, ha száz évig élnék. És állítólag ez a nagy irodalom értékmérője. Nem az én műfajom, de jó szívvel adtam meg rá a négy és fél csillagot.

Franciául nem tudóknak:
Van angol fordítása. És igen, ha mauritiusi irodalmat akarsz olvasni, ne menj tovább, célhoz értél.

Franciául tanulóknak:

Nagyon szép, választékos szöveg. Az egyik szereplő példaképe Rimbaud, és képes prózaverseket firkálni a szobája meg a lépcsőház falára. Megfelelő szókinccsel. Az utóbbi másfél hónapban ez a harmadik francia nyelvű regény, amit végigolvasok, és egyáltalán nem kellett kevesebbet szótároznom. Sőt. :P A másik meg szabadjára ereszti a gondolatait, és fél oldalon keresztül áraszt egy mondatnyi tudatfolyamot. Jáj. Volt olyan oldal, hogy háromszor kellett végigolvasnom, mire megértettem, mi történik.
DE!
Tokkal-vonóval százhatvan oldal. :) Azért ennyit ki lehet bírni. Mauritiusért. :)
És tényleg szép. Devi nagyon tud írni, és jó megfigyelő is. Különösen a regény végének pármondatos megállapításaiért a fülemet odaadnám, ha nekem jutottak volna elsőként eszembe.

* Ezer köszönet az Országos Idegennyelvű Könyvtárnak. Fogalmam sincs, minek tartanak ilyen könyveket, ellenben nagyon szeretném tudni, ki volt az, aki megvetette velük, és elolvasta előttem. :) Ki az az őrült, akit még rajtam kívül érdekel Magyarországon a mauritiusi irodalom?!
** Mit tudom én, hogy franciául vagy angolul ejtik ki többször, mindkét nyelven megszólalnak a szereplők a regényben, sőt kreolul is. Szerencsére a legutóbbit mindig lefordítják.
*** SPOILER Azt pedig, hogy hogyan is kezdődik egy kislány életében a prostitúció, még senki ilyen világosan el nem magyarázta. Gyenge idegzetűek maradjanak a regénytől távol.
**** SPOILER Például prostituált létére van pofája nyíltan, mindenki szeme láttára boldognak lenni egy másik lány barátságától. 

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2018. június 18-án írtam. 

Pontszám: 10/9