Nyomtatott betűkkel: 髙羅佩, pinyin átírásban: Gāo Luópèi, holland nevén pedig Robert Hans van Gulik. :Így néz ki a neve kínaiul. 

A „Gāo” a Gulik rövidítése lenne, a „Luópèi” pedig a Robert fonetikus átírása. Ezen a néven ismerték az egész Távol-Keleten.

Hollandiában született, de az akkori Holland Kelet-Indiában (a mai Indonéziában) nőtt fel, és annyi nyelven beszélt, hogy felsorolni is sok. Foglalkozott néprajzzal, zenével, vallástudománnyal, joggal is. Először a holland titkos szolgálat tagjaként (egy nyelvészt ott nem lehetett nélkülözni), majd követségi titkárként, végül egy magas rangú kínai hivatalnok vejeként lakott ott. A felesége szintén egyetemet végzett, és gépírónőként dolgozott a követségen, amikor megismerkedtek.

Azért írom ezt, mert most, hogy A kínai haranggyilkosság esetét olvasom (frissítés: utóbb itt írtam róla ajánlót), oldalról oldalra megdöbbenek, hogy tudhatja ennyi apró részlettel ábrázolni a VII. századi Kínát. Sajnos soha nem jártam ott (még kevésbé abban a korban), így nem tudom ellenőrizni – de az egész hangulatában túlságosan erősen emlékeztet a középkori Kínából való másik olvasmányomra, a Vízparti történetre. Ugyanaz a hierarchia, ugyanaz a kavargás, ugyanaz a különböző társadalmi osztályok közötti könnyed mozgás…

…bár az is tény, hogy látszik: minden hitelességével együtt van Gulik regénye XX. századi olvasók számára készült…

…de az is, hogy végső soron egy kínai klasszikuson alapul. Van Gulik ugyanis megtalálta egy XVIII. századi, ismeretlen kínai szerző elfeledett detektívregényét, és lefordította angolra, majd a regényben szereplő (magyar átírásban) „Ti bíró”-ról maga is regényeket kezdett írni. A sorozat kínai, japán, angol és holland nyelven is nagy sikert aratott, ezután persze sok más nyelvre is lefordították. Magyarra sajnos nem az egészet, de azért elég rendesen el vagyunk látva vele. 

Ezt 2017. június 27-én írtam.