Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Alkimista akarok lenni Prágában! (Gustav Meyrink: Gólem)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

golem.jpgMost én ezzel mit kezdjek?
Alkimista akarok lenni Prágában!
De minimum regényt akarok írni az alkimistákról Prágában! Vagy ha létezik még egy ilyen város, amelyik ily mértékben ontja magából a zseniális groteszkeket, akkor ott!

Benyomásaim a regény fülszövegéről:
Amiben süketnéma árnyjátékos, különc bábos, szent életű kabbalista és rejtélyes gyilkosság van, rossz könyv nem lehet.

Benyomásaim a regény első harmadáról:
1. Szeretem Prágát.
2. Még a mocskos sikátorait, az ajtó nélküli szobáit és a csatornarendszerét is, bár az utóbbiakat azért nem szeretném meglátogatni. Elhiszem látatlanban, hogy jó helyek.
3. Nem bánnám, ha időnként el tudnám dönteni, ki álmodik mit (időnként: "kit"), melyik szereplő őrült, és melyik látomást melyik találja ki, és azt sem bánnám, ha érteném, melyik eseménynek mi köze van ahhoz, amelyik az utána következő oldalon történik, de azért így se rossz, hogy gőzöm sincs ilyen apróságokról. Valamint kíváncsi lennék arra az ötszáz oldalas értekezésre, amelyet bármely pszichológus ki tudna hozni a regényből, különös tekintettel a marionettbábukra, a csapóajtókra, a vágott szemű doppelgängerekre, a kalapra, amelyben idegen név található, illetve a vaslépcsőre, amelynek fokai között kapaszkodásnyi a távolság, vagyis az embernek a karjával kell felhúzódzkodnia egyik fokról a másikra, mindezt egy Prága alatti folyosórendszerben, világítás nélkül.
4. Röviden: ez de beteg könyv… Tisztára, mint a Dr. Caligari című némafilm.
5. Nekem nagyon tetszett a Dr. Caligari.
6. Viszont Rejtő Jenő komoly ziccert hagyott ki, amikor a dr. Hulbertről szóló anekdotát nem írta meg egyetlen regényében se. Hogy nem is tudhatott róla, az nem mentség.

Benyomásaim a regény második harmadáról:
1. Nem szeretem sem ezt a fordítást, sem ezt a kiadást.
2. Kezd értelme lenni a regénynek, fogynak a látomások, ezzel párhuzamosan mintha csökkenne az érdeklődésem. De akkor miért fordítom olyan sebességgel a lapokat?
3. A felvilágosodás idejében feltalált groteszk (sötét, megsemmisítő, gúnyos kacaj, zsinóron rángatott fababák, lázálom, lidércnyomás, labirintusszerű és sáros utcákban való bolyongás, klausztrofóbia) egész tisztességesen néz ki, ha jól megírják. Pedig énnekem ez a fajta groteszk csak kivételes esetekben tetszik. Mint most.
4. Mi van ott Prágában, ami ilyen mennyiségben és minőségben termeli a gótikát és a nevetést?!
5. Az Ulpius jön nekem egy ingyenkönyvvel, megyek, és elkérem tőlük, mert nekem ez a fordítás és kiadás egyre intenzívebben nem tetszik. Nem rossz, más körülmények között túltenném magam rajta, de ha van helyette jobb, és fizetni se kell érte, akkor miért ne?

Benyomásaim a regény harmadik harmadáról:
1. Az ilyeneket szokták piszkosul elrontani egy lapos végkifejlettel.
2. Mélységesen megbízom Meyrinkben, hogy nem fogja.
3. Nem tette!!!!! :D
4. Hol a többi könyve?!

Ezt 2015. február 21-én írtam. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Ulpius, Bp., 2010. 350 oldal, Szűr-Szabó Katalin fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr2015480556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása