Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Aki ennél keményebb időutazós sci-fit látott, az csal (Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben)

2020. február 14. - Timár_Krisztina

gromova_nugyelman.jpgAz összes biztosítékot leolvasztotta az agyamban ez a „fantasztikus detektívregény” (mai kifejezéssel élve krimi-sci-fi), de nagyon jó volt. A fizika megszállottjainak különösen ajánlott (holtbiztos, hogy az ő agyukat is rendesen megdolgoztatja majd), de én se éreztem magam rosszul ebben a világban. Legfeljebb zsibbadtan.

Szovjet sci-fit kerestem, olyat, ami nem unalmas, és nem Sztrugackij. (Semmi bajom a két testvér munkásságával, sőt! Csak most nem tőlük kellett olvasnom.) Hát ezt unni nem untam… de Sztrugackijék szembejöttek időnként. Nem mintha másolta volna a szerzőpáros a műveiket, sőt – én is úgy gondolom, ahogyan az utószó írja, hogy ilyen könyv, mint ez, valószínűleg nincs több a világon. 

Némi töprengés után arra a következtetésre jutottunk, mindenekelőtt az idegesítő, hogy regényünk szokatlan és nem hasonlít elődeire. De hát mitévők legyünk?

Azért nagyon ügyesen megtalálták a módját, hogyan tisztelegjenek a Sztrugackij fivérek előtt. A két főszereplő neve Arkagyij és Borisz, az utóbbinak pedig még a vezetékneve (Sztruzskov) is hasonló a két testvéréhez. Ez külön tetszett.

sztrugackij.jpg

Tiszteletadás Arkagyij és Borisz Sztrugackijnak. A kép forrása: az orosz Wikipédia.

Igaza van Tóth Ákos molytársnak: ebbiza kemény sci-fi, ehhez képest az összes időutazós regény és film könnyed, vidám ismeretterjesztés. Nem létezik, hogy ennél pontosabban, összeszedettebben és logikusabban (sőt: realisztikusabban) fel lehetett volna rajzolni az időutazás minden következményét. Szó szerint felrajzolni, hiszen a regény második felének ábrái nélkül valóban meg volna lőve az olvasó – az ábrákkal együtt viszont egész jól lehet követni. Legfeljebb néha felsóhajt az ember: na jó, másodjára se értem, mindegy, haladjunk. Illetve fogadalmat tesz, hogy mielőtt meghal, mindenképpen talál a regény tudományos eszmefuttatásaiban legalább egy logikai hibát. Már csak hogy biztosítsa magának a hosszú életet. Közben persze még egy hulla is ott fekszik a pamlagon, akinek a gyilkosát jól ki kell nyomozni. idokutato_1.jpg(A képet itt találtam.) Ezért szükség van egy detektívre, aki mellesleg imádja a fizikát, ami pont jó, mert lehet neki ismeretterjesztő előadásokat tartani az időutazásról, és ebből az ilyen magamfajta bölcsész is körülbelül felfoghatja, merre hány méter. (Sőt, most jut eszembe: a bölcsész különösen felfoghatja, merre hány méter, különösen, ha az utóbbi két-három évtizedet nem aludta át. Mert a vége felé gyakorlatilag posztmodernbe megyen át ez a krimi-sci-fi, az alternatíváival… ahhoz meg leginkább a bölcsészeknek van értelmezési stratégiájuk…) Legfeljebb úgy bezsong az agya tőle, hogy valahányszor fel kell írnia napközben a dátumot, alig akarja elhinni, hogy tényleg tizenkilencedike vagy huszadika van, nem valami egyéb. (Kép innen. Ugyanott a regényszöveg is megtalálható, szóval oroszul tudók óvatosan kattintsanak, spoilerveszély okán, mert az illusztrációt a regény legutolsó részébe illesztették be.)

idokutato_2.jpgMindeközben pedig egyszer el nem hagyjuk a Föld nevű bolygót, se konkrét, se elvont értelemben. Idegen lényekről összesen egyszer esik szó, akkor is csak példának hozzák fel őket. De nem ám, hogy valami szabvány jószágot, légyszemmel és orra nélkül! Az Gromováéknak derogál! Hanem intelligens, kék ötszögeket, amik pulzálnak! Ami pedig a többit illeti: az utószó szerint a páros realista regényt akart írni, hát sikerült. A főszereplők hétköznapi emberek, kevéssé hétköznapi munkahellyel (Időkutató Intézet), viszont tökéletesen hétköznapi munkavégzéssel, gondolkodással és lelkivilággal. Főleg Borisz, aki a páratlan számú fejezeteket meséli. Az időutazás felforgatja az életet, de nem szünteti meg a bürokráciát (az időutazáshoz ugyanis nagyon sok áram kell, a magas áramfogyasztáshoz pedig nagyon sok kérvény és magyarázkodás), valamint a munkaidőt. Az intézet kutatói, mint a kelet-európai kishivatalnokok, görnyednek a kísérleteik fölött. Nem beszélve a rengeteg lomról, ami egy rendes szovjet üzemben felhalmozódik, és időnként kiborul valahonnan. 

A fájdalomtól csöndesen szitkozódva estem az ajtónak, mely szolgálatkészen kinyílt súlyomtól, s a lemezek, állványok robajától kísérve, kipottyantam a kabinból.
– Korunk hőse, az időutazó – mondtam magamban, majd feltápászkodtam és szorgalmasan porolgatni kezdtem könyökömet, térdemet és ruhámat. – Érdemes lett volna lefényképezni a jelenetet, az utódok épülésére és szórakoztatására!

Az pedig különösen tetszett, hogy az utazás és a különféle találkozások lelki-érzelmi oldala is fel-felvillant. Mert hát azért nagyon nem piskóta, amin szegény Borisz keresztülmegy. Gyengébb idegzetű ember szerintem a felénél átköltözne egy másik intézetbe, állandó bentlakásra. Erről sajnos spoiler nélkül nem beszélhetek, úgyhogy akit kíváncsivá tettem, csak utólag nézze meg a lábjegyzetet.* 

gromova_p.jpgNa, szóval jól ki van találva ez a regény, meg kell adni! Meg jó buli lehetett összerakni is a két barátnak. :) Igazán élvezetesen mesélik el az utószóban a regény megírásának történetét. Ezt ugyan nem írják le, de szent meggyőződésem, hogy Gromova meg Nugyelman az összes kötelező párttanfolyamon meg -gyűlésen beültek a hátsó sorba, összedugták a fejüket, és a pad alatt valami papírdarabra húzogatták a szaggatott meg folyamatos vonalakat, nyilakat, x-eket és egyebeket (ki? melyik? hova megy? erre megy! nem jó! húzd át! fordítsd meg! ezt én széttépem, rajzoljunk másikat!), az előadó meg hadd beszéljen.

Pihent agyú olvasóknak meleg szívvel ajánlom! 

Ha legalább néha, legalább kis időre felülemelkednénk az adott eseményeken, az időn, az időkön, s testünk minden pórusával, nemcsak értelmünkkel láthatnánk a világ igazi sokféleségét, akkor hihetnénk a szemünknek! De szemünk csak itt és csak most képes látni… ezért el sem tudjuk képzelni, hogy egyazon „terünkben” elhelyezkedhet még egy második vagy harmadik világ… Bizonyos vagyok benne, hogy már az utolsó lépcsőfokon járunk, és nemsokára felülemelkedünk átkozottul egysíkú világunkon, teljes nagyságában meglátjuk a valóságot, azt a valóságot, amely végtelenül sokoldalú! Mi még megéljük, majd meglátja!

574043_600.jpgUtóirat: 
Jóval a regény végigolvasása után néztem utána igazán a szerzőpárosnak. Legnagyobb meglepetésemre először is kiderült, hogy nem ez az egyetlen közös regényük, csak a másik nem jelent meg magyarul. Nugyelmannak kevés önálló kötete van (elsősorban szerkesztőként dolgozott), Gromovának viszont rengeteg. Az egyik magyar nyelven is olvasható, írtam is róla, a többinek nálunk híre-nyoma sincs. Ha majd egyszer ebben a büdös életben végre-valahára nemcsak elkezdeni tudom az orosztanulást, hanem befejezni is, az összeset beszerzem, az is biztos. 
Gromova képét (és ijesztően izgalmas életútját, nemkülönben műveinek listáját) itt találtam. Nugyelmanét itt.

* SPOILER: Van egy elméletem. Miszerint ott van ugyan ez a Nyina, persze, ott van, de valahogy sokkal kisebb a hatása annál, mint amit a megjelenése és a Borisz „hivatalos” életében játszott szerepe indokolttá tenne. Arkagyij ellenben kisebb vihart kavar a barátja lelkivilágában. A homoszexualitás nyílt megjelenítését egy (két) szovjet író semmiképpen nem engedhette meg magának a hetvenes évek elején, úgyhogy még burkolt utalás se történik arra, hogy lett volna közöttük valami – egyszerűen csak a barátsággal megindokolhatónál sokkal-sokkal nagyobb teret kap Borisz gondolatai között Arkagyij. Ami pedig Arkagyijjal történik, az Borisz számára gyakorlatilag feldolgozhatatlannak bizonyul. SPOILER VÉGE

Pontszám: 10/10

Ezt 2016. október 20-án írtam, és 2020. július 5-én egészítettem ki. 

Kiadási adatok: Táncsics, Bp., 1975. R. Török Piroska fordítása, Feledi Gyula illusztrációival

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr615475038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása