Leírtam az utolsó mondatot. Igen, A látszat mesterei második részének az utolsó mondatát.  Nem, ebből sajnos nem lesz még karácsonyra kiadott könyv, sőt, nagyon sok munkával fog járni a kézirat szerkesztése, mire késznek nyilváníthatom (és az még csak a kézirat!), de állati boldog és büszke…

Kalandregény? Nem igazán. Fantasy? Hát annak a magyar (magyaros) verziója. De az tény, hogy a szerzőnek hatalmas fantáziája van. Az ajánló teljes szövegéért kattints a linkre.

Joggal kérdezik A látszat mestereinek olvasói évek óta folyamatosan: mikor jön a folytatás? Hiszen temérdek blogbejegyzést írok közben, vagy éppen novellám jelenik meg. Megkapom rendszeresen, hogy „rengeteg időm van” (kiindulva a blogbejegyzések mennyiségéből), miért nem fordítom inkább…

Minden évben újra meg újra nekidurálom magam, hogy be tudjam fejezni a Tü/Körben trilógia második részét.  Elég jól emlékszem a korábbi évekre. Az optimizmusra, hogy elég lesz hozzá néhány hónap, hiszen sínen vagyok, tudom, mit akarok írni, legfeljebb néhány részlet hiányzik, de azok előkerülnek…

Az anya, a lány és a női lélek – meg a karneváli kultúra egy igazi urban folk fantasyban (A látszat mesterei) „Itt is van egy sötét tónus az elbeszélésben. De itt van mellette egy olyanfajta derűs, humoros szemlélet, ami tulajdonképpen a karneváli kultúra sajátja, a rettegés, a félelem feletti…

Az pedig külön jóleső felismerés volt számomra, hogy a portál, mint az alternatív valóság belépője, az ajtó, ami egy másik létezésbe vezet, az lehet bizony maga a halál is. Szerintem ez a megoldás nagyon frappáns indítást biztosított és komoly lendületet adott a sztorinak. Az ajánló teljes…

Ha Timár Krisztina Japánban látta volna meg a napvilágot, akkor most valószínűleg szakmányban gyártaná az isekai fantasyket, és szerintem már túl lenne néhány animeadaptáción is, amit nem kizárt, hogy meg is néztem volna. De igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert Japán helyett Magyarországra…

Számomra nagyon kedves volt az a nyelvi lelemény és kreativitás, ami megmutatkozott a szereplők nevében, a földrajzi fogalmakban, a városok, folyók, hónapok, égtájak elnevezésében, az egész mű színtiszta névmágia, öröm volt látni, hogy értő kezekben a magyar nyelv mennyire alkalmas egy képzeletbeli…

Mindig őszintén csodáltam azokat az írókat, akik képesek pusztán a képzeletükre hagyatkozva felépíteni egy nagy és komplex, saját szabályrendszerei szerint működő fantáziavilágot, legyen az akár sci-fi, akár fantasy. Az ajánló teljes szövegéért kattints a linkre.

Ez a regény ellenben visszaadta a hitemet a fantasy iránt, miszerint lehet olyan mesét írni, amely megérinthet lelkében, elméjében időst és fiatalt is. Sokaknak szól, nem kizárólag ifjaknak. Az ajánló teljes szövegéért kattints a linkre.