@grungi:
Szia!
Nagyon jó könyv lehet, de sajnos nem ismerem.

Bejegyzés: Ott születtem (Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…)

Szia! Keresek egy könyvet, ami a Berettyó vidékén játszódik. Két történet van benne. Az elsőben egy baráti társaság játszik egy szigeten, amit egy másik banda akar elfoglalni, de ők összehangoltan megvédik. Emlékeim szerint számokkal kommunikáltak. Minden betűnek adtak egy számot (Caesar kódolás) és azokat mondták be, hogy az ellenség ne értse. (Kicsit Pál utcai fiúk utánérzés)
45-ben játszódik, mert az oroszok bejövetelét is beleírta az író.
Aztán ott van a második rész, amikor ugyanez a társaság kitalálja, hogy leutaznak csónakkal a Fekete tengerig, el is indulnak, de pár nap után utánnuk mennek a felnőttek.
Esetleg van tipped?

Bejegyzés: Ott születtem (Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…)

@supermario4ever:
Nagyon kedves vagy, én pedig köszönöm a hasznos kiegészítést.

Bejegyzés: Hollandia. Gyarmat, haza, megtagadott múlt, árulás, elárultatás (Hella S. Haasse: Urug)

Örülök, hogy írtál erről a könyvről. :) Ez volt az egyik kedvenc irodalmi művem az egyetemen, Néderlandisztika szakon.
Tényleg sok mindenről szól a könyv, a holland wikipédián minden aspektusból hosszan elemzik a mondanivalóját.
Készült filmadaptáció is, az is nagyon jó lett. Hollandul fent van a teljes film YouTube-on. www.youtube.com/watch?v=BwqO8ur7NZ0

Bejegyzés: Hollandia. Gyarmat, haza, megtagadott múlt, árulás, elárultatás (Hella S. Haasse: Urug)

Bocsi, a spoiler alatt írtam: Egy időben gyűjtöttem ilyeneket, több százas nagyságrendben találtam, még a közkedvelt/közismert művekben is.

Bejegyzés: Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

A Ráth-Végh regényt nem ismerem, csak a fő gondolathoz szónék hozzá:
Meggyőződésem, hogy (politikai) ideológiai vagy történelmi alapon történt/történik a cenzúrázás, nem pedig pl. a tartalmi hibákra fókuszálva. (Most olvastam a fenti hozzászólást, @Szabó A. Imre szavaival nevezhetjük ezt politikai ideológiának is.) Indoklásul egyrészt hivatkozhatunk arra, hogy 45 és 89 között a sci-fi eleve a könnyű műfajhoz volt besorolva, és – kissé sarkítva – egy (fantasztikus) mesében minden megengedett.

Másrészt általános tapasztalat, hogy a szakmai bakik (esetleg utólagos) felismerése általában nem minősíti vissza az alkotást (film, irodalom). SPOILER

A harmadik érv más irányba vinné ezt a bejegyzést, semmiképpen sem szeretnék belemenni, de azért ideírom, „inkább legyek cinikus, mint naiv” alapon. A mai korunk, szeretnénk hinni, a „legliberálisabb” minden idők közül, a szó pozitív értelmében. Azonban a cenzúra, az alkotások megszűrése most is létezik, minden síkon (politikai, társadalmi, gazdasági, ideológiai), elég például a rendszerváltás utáni irodalmi vitákra gondolni (fiatalabb olvasók kedvéért: anno végignéztem valamilyen tévéműsort, amelyben a résztvevők egymást arról győzködték, miért nincs helye József Attilának a mai irodalomban). És ez a „cenzúra” megtalálja a módját, hogy ne direkt legyen, pl. a médián vagy a gazdasági hatásokon keresztül, esetleg az „igazság” eszméjébe burkolva.
(Most nem a felvállalt tiltólistákra gondolok, pl. a pápai indexre.)

Mj, a hozzászólás hatására: Ez az ideológia alapú cenzúra talán most is létezik; nem direkt, de talán a Kádár-rendszerben sem volt az. (Szerintem Kuczka valahol leírta, hogy a Galaktikával kapcsolatban konkrét kérést/tiltást sosem kapott.)

Bejegyzés: Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

@Szabó A. Imre: Köszönöm a választ. Igen, az is lehet, hogy csak egyes emberek (pl. Kuczka) ízlése döntött, az alapján, hogy mit tekintettek eladhatónak. De szerintem attól, hogy valaki nem vesz komolyan egy ideológiát, csak használja, attól az az ideológia még létezik és hat. És ha közéleti személyiség az, aki használja, akkor az ideológia a közéletben hat. Márpedig aki egy ekkora jelentőségű folyóiratot működtetett, az közéleti személyiségnek számított.
Azt persze nem tudhatom, hogy miért nem akarták kiadni Az ércmadarat, amikor Huxley-t igen, de azért, ha megnézed, időben nem olyan nagy a különbség a kettő között: Huxley se jött ki a nyolcvanas évekig. Ahogy most gyorsan megnéztem, Szepes Mária Galaktika-publikációi sem korábbiak. Persze a többieké között vannak korábbiak is.
Ahogy írtam is: igazából mindegy, melyikünknek van igaza, ezeken a jelenségeken mindenhogy érdemes és érdekes elgondolkodni. Úgyhogy nagyon örülök, hogy válaszoltál, és hozzátettél a beszélgetéshez!

Bejegyzés: Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

@Szabó A. Imre: Kardos György az a Kardos Gábor. :-)

Bejegyzés: Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

Szerintem ne ideológiai vagy esztétikai logikát keress abban, hogy mi jelen(hetet)t meg az érett és késő Kádár-rendszerben, hanem politikai logikát. 1949 és 1956 között még élt az elvtársakban a messianisztikus hevület, a kultúrpolitika is az új Ég és új Föld megteremtésének jegyében folyt, de Kádárék (részben a szovjet mintát, részben saját hajlamaikat követve) merőben más viszonyban álltak a kultúrával. Hogy ne bonyolódjak hosszas fejtegetésekbe, csak annyit írok, hogy korántsem vették annyira komolyan, mint elődeik, nem tulajdonítottak számára akkora jelentőséget, leginkább csak használták és kezelték. Ami a lektűröket illeti, a krimiirodalmat és a sci-fit visszaengedték a könyvkiadásba és korábban bizonyított, jó elvtársakra bízták. A krimi (Albatrosz könyvek) a Magvető kiadó igazgatója, a korábbi katpolos, ávh-s, katonai elhárításos Kardos Gábor felügyelete alá került, a sci-fi (a Móra Kk. által gondozott Kozmosz fantasztikus könyvek, Galaktika) pedig a Révai alatt az MDP kulturális irányításban és az Írószövetségben szervezőtitkárként tevékenykedő Kuczka Péter felügyelete alá. Hogy Kuczka mit engedett megjelenni és mit nem, az lényegében rajta múlott, politikai tapasztalata és ízlése függvénye volt. És el kell ismerni, nagyon magabiztosan és sikeresen végezte a dolgát, 100000-150000-es példányszámban adták el a Kozmosz fantasztikus könyveket és a Galaktika is nagyon futott, Kuczka politikai gubanc-mentesen uralta a szcénát. Ha megnézed a Galaktikákat és a Kozmosz fantasztikus könyveket azokban minden van, Borgestől és Eliadétól Bontempelliig és James Hiltonig, Lovecrafttól Poe-ig és Mary Shelley-ig, futó amerikai szerzőktől köteles szocialista szerzőkig, Tandori Dezsőtől Szentmihályi Szabó Péterig és Zsoldos Pétertől Szepes Máriáig, szerzők, fordítók, olvasók, politika úgy érezhette, megkapta, amit akart, sőt, még a népgazdaság is jól járt, mivel ezek a kiadványok önköltségi vagy közel önköltségi áron is elmentek. S hogy miért nem jelent meg anno a Ráth-Végh-regény? Talán azért, mert elkerülte Kuczka és munkatársai figyelmét, talán, mert nem találták meggyőzőnek, talán, mert úgy gondolták, épp elég Ráth-Végh-mű jelent meg a korabeli könyvpiacon. Hogy ideológiai okai lettek volna valószínűtlen, ha Huxley Szép új világa a Bergyajev-mottóval 1982-ben átment, miért épp a Ráth-Végh ne mehetett volna át?

Bejegyzés: Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

Amennyiben nem olvastam volna már több száz hasonló tartalmú könyvet érdekelne ... de így csak azon némileg másként összemixelt változata lenne. Az ateizmus egyébként csak egy tagadásvallás, tehát tényleg a vallásos világ része. - Miért? Mert egyáltalán nem logikus, főként nem a mono-ateista látens egyistenhitű tagadásuk. Már a poli-ateisták egy fokkal értelmesebbek. Persze a Tudományos Isten korszakába lépve ... elavult marhaság már csak az is.

Bejegyzés: A hit ellentéte nem az ateizmus, hanem a fanatizmus (Terry Pratchett: Small Gods)

@Tarja Kauppinen: Az nagyon-nagyon korai. Én a 16-os karikát is keveslem. Nem kötelező egyébként tudtommal senkinek, de a választhatók között ott van. Én utoljára 12.-eseknek tanítottam, jól is volt az úgy. Ők azt mondták rá, hogy thriller.

Bejegyzés: Se kinn, se benn: horror az Alföldön (Móricz Zsigmond: Árvácska)

Most hányadikban kötelező? Nekünk, úgy emlékszem, kilencedik-tizedik táján volt annak idején. Most valószínűleg még jobban megviselne, de ettől függetlenül tervben van az újrolvasása.

Bejegyzés: Se kinn, se benn: horror az Alföldön (Móricz Zsigmond: Árvácska)

Köszi, hogy felhívtad a figyelmemet erre a könyvre! Valahogy eddig elkerült, amit mindjárt be is pótlok. Remélem, még találok belőle rendelhetőt valahol...

Bejegyzés: Nem lehet hallgatni, beszélni kell (Paulik Móni – Vincze Zsuzsi: Lili és a bátorság)

No, végre megtaláltam ezt a bejegyzést. Nagyon jó. Manapság valóban hajlamos a komikum félreértelmezve lenni, sokan - tévesen - a tréfát komolytalan valaminek tartják, pedig ennek épp az ellenkezője az igaz. Nem véletlen, hogy egykor az udvari bolondok hatásköre volt a kritikai szemlélet. Valahogy megmaradt ez a tévhit, hogy aki az általánosan elfogadottól eltérően látja a világot, az bolond. Sokszor persze valóban az, de korántsem mindig, lásd Bosch. Számomra legalábbis ez volt a cikk lényege. Nagyon jó írás.

Bejegyzés: Ami komikus, arról nehéz beszélni (Hieronymus Bosch-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban)

@MetalTomi:
Szia!
Amit annak idején a bejegyzés elejére írtam, az még mindig áll: "Sajnos senkinek nem tudom eladni a kazettát, és/vagy elküldeni a hangfelvételt. Szomorú, de ez van."

Bejegyzés: Angol nyelv és civilizáció kicsiknek (Sing a Song of Sixpence)

Üdv!

Megvan még a kazetta, vagy bármilyen formában a hanganyag?

Bejegyzés: Angol nyelv és civilizáció kicsiknek (Sing a Song of Sixpence)

Zalka Csenge:
"Érdekes, hogy pont Hulk kerül szóba, mert egy bizonyos életkor (kisiskolás) alatt, ha gyerekeket kérdezek a kedvenc szuperhősükről, mind egytől egyig Hulkot szokták mondani. :D Erről hosszasan el lehet filozofálni, hogy vajon hogy függ össze az emberi képzelettel és a gyerekkori érzelmekkel."
"Egyébként személy szerint nagyon szeretem a Hawkeye-képregényeket, mert ott pont nem a tökéletes jófiú szerepel, hanem a szegény nyúzott legatyásodott Hawkguy akinek lépést kell tartania az istenekkel és szuperkatonákkal, csak szuperképesség nélkül és 10 darab nyílvesszővel. :DD (A kedvenceim viszont még mindig az X-men, mindenestül)"

Bejegyzés: Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?

Oroszlán Judit:
"Már nem csak a negatív szereplők lehetnek viccesek, nekem pl azért nagy kedvenceim a Galaxis őrzői-filmek és a Ragnarök. Sőt, az új Fekete Özvegyből a hugi - a trailerből is látszik, nem spoiler. (Szereplők közül Loki, csak hogy mindjárt ki is nyírjam a válaszomat :P és nagyjából az egész Galaxis-banda, de főleg Baby Groot, őt nyilván azért is tálalták ki, a felnőtt nőknek :P )
A legtöbbnek azért van humora, az szerintem fontos, bár önmagában nyilván nem lenne elég a tömegek megmozgatásához. Én is gondolkodtam már rajta, és arra jutottam, hogy a valóság annyira fos, hogy attól menekülnek ilyen "mesékbe". És akkor ott van ez a generáció, aki nem hajlandó "teljesen felnőni", úgy értve, hogy nem hajlandók elhagyni teljesen a játékokat, meg az ilyen sztorikat sem, nem lesznek unalmas, örömtelen felnőttek. (Szerintem ez tök jó, és valamennyit mindenkinek meg kéne őrizni, de lehet más műfajban is nyilván. Mondjuk pocsolyába ugrálással vagy táncolással vagy mittomén, kinek mi.)
Az igazságért, békéért harcolás idealizmusa, az "erkölcsi jó" meg nem csak itt, hanem pl Aaron Sorkinnál is megvan, én azt nagyon szeretem benne. Igenis, neveljenek erre minél több embert, hátha mégis sikerül jobbá tenni a világot. El lehet menni aztán hétköznapi hősnek. :)
(Bocs, ha nagyon nem összeszedett, 25x akasztottak meg közben.)"

Bejegyzés: Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?

Pinviczki Rajmond:
"Amerika Kapitány! De nagyon szerettem az Andrew Garfield-féle Pókember-filmeket is. Sajnálom, hogy az MCU-ban végül nem ő vitte tovább a karaktert, vagy hogy nem folytatták azt a vonalat. Tom Hollandból inkább egy mini Vasembert csináltak...
Szerintem is a humor az, ami nagy szerepet játszik ma abban, hogy valaki bemenjen a moziba, de ez nem minden esetben jó, néhány szuperhős nagyon groteszkké válik miatta.
Jó írás nagyon, köszönjük!"

Bejegyzés: Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?

Veres Judit (@Chöpp):
"Hulk nálam is a NO 1. (Én is miatta néztem meg a Bosszúállókat.)
Meglepetést nem okozott, inkább nagyon elszomorított, amikor a háborúról beszéltünk történelem órán szakiskolás fiú osztállyal, és egyöntetű, de legalábbis hangadói vélemény volt, hogy adjanak fegyvert és szétlövök mindenkit egyedül. A világban jelen lévő hatalmas mértékű kivagyi egoizmus jelenlétének tanúbizonysága után néhány színes képben megvilágítva a háború borzalmait beszéltem a fronton melletted hirtelen véres halált haló bajtársadról és a srapnelről, a sunyi gyilkosról, a véres és mocskos káoszról, a lelket bénító bármely pillanatban bekövetkező végről.
Mindig jobban szerettem a kooperációs játékokat, amikor egymást segítve jutnak nyertes pozícióba a játékosok; a filmekben, történetekben a jó párosokat, vagy csapatot alkotó egymást kiválóan kiegészítő hősöket. Ezért voltam olyan lelkes, mikor ezt és most pedig ezt elolvastam.
A magányos hős valóban magára van utalva, többnyire nehéz gyermekkori emlékeket, tragédiákat cipel, vagy szeretet-hiánnyal küzd, mint annyi ember. Szóval semmi rendkívüli. Az üzenete: belőled is lehet hős. (Nyilván Superman más tészta – tekintve humanoid voltát, ámde egyértelmű származásbeli különbségét.)"
"Nekem a düh a mumusom. Ahogy F. Várkonyi Zsuzsa mondja, a tiltott (nem engedélyezett) érzelmem. Hatalmas – a leghatalmasabb –, ahogy Hulk magában viseli, kontrollálni tanulja/tudja és időnként (f)elszabadulni hagyja! A két személyiséghez hasonló Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, szintén nagyon izgalmas történet! Ráadásul már önmagában is jó párost alkotó tudós és szörny zseniális egyvelege. Önmagával alkot jó párost! :D
Szóval a legizgalmasabb karakter."

Bejegyzés: Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?