Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Mit jelent embernek lenni? (Thomas Hylland Eriksen – Finn Sivert Nielsen: Az ​antropológia története)

2021. június 12. - Timár_Krisztina

eriksen.jpgNemcsak szakmai köröknek. 

Mivel soha nem foglalkoztam antropológiával, nem tudom megítélni, hozzáértőknek mit mond ez a kiadvány. Azt viszont tudom, hogy annak számára, aki, mint én, kezdő a témában, érdekes és meglepően könnyen olvasható munka ez. Az általam ismert néprajzi vagy régészeti ismeretterjesztő művek elegendő alapot adtak hozzá. Sokat segít a szerzők gördülékeny, olvasmányos stílusa is, amelyet a fordítónak is sikerült visszaadnia. A nagy összefüggéseket anekdoták sora lazítja, az apró történetekből pedig nagy kérdésekre adott válaszok rajzolódnak ki. A legnagyobb kérdés persze az, hogy „mit jelent embernek lenni?” 

Ehhez a kérdéshez tartozik például az is, hogy melyik korban mit jelentett szembesülni azzal, ami „más”, ami nem „én” vagyok, illetve nem „mi” vagyunk. Többek között ezt kutatja az antropológia. Az sem mindegy, hogy mikor/hol mire használták ezt a szembesülést, adott esetben szembeállítást. Mert lehet eszköze a kíváncsiságnak („ők hogyan viszonyulnak a világ jelenségeihez?”), lehet alapja barátkozásnak és ellenségeskedésnek (az ellenséget ismerni legalább annyira érdeke az embernek, mint a szövetségest), lehet eszköze az önismeretnek („az ő szemükkel nézzük magunkat, így mást is meglátunk, mint amit szoktunk”), sőt a saját identitás megerősítésének is („mi nem olyanok vagyunk, hanem ilyenek”). 

Meg lehet tudni a könyvből azt is, egyáltalán hogyan kell és érdemes foglalkozni az idegen kultúrákkal. Az tud róluk többet, aki odamegy, évekig köztük él, és egyetlen közösség minden jellegzetes vonását feltárja, vagy aki nem feltétlenül hagyja el az otthonát, és csak beszámolókra támaszkodik, de sok és sokféle közösséget van módja így összevetni egymással? A szerzőkkel egyetértve a magam részéről is úgy gondolom, az jár jobban, aki odafigyel mind a kettőre, közben persze nem feledkezve meg arról sem, hogy bármely közösség viselkedése apró, de annál lényegesebb módosulásokon mehet át pusztán attól, hogy tudják: valaki figyeli őket. A beszámolókban mindig benne van az antropológus személye, nézőpontja, mindaz, amit elvárnak tőle (még ha szembe is megy vele), mindaz, amire használni akarja az elsajátított tudást – de ettől nem kell és nem lehet a felismeréseit csak úgy lesöpörni az asztalról. Hanem, mondjuk, oda kell állítani mellé a másik antropológust meg a harmadikat, néhány évtized után újra felmérni az adott terepet, ha pedig közben – elég jó eséllyel – kiderül, hogy a néhány évtized alatt már a térség őslakói is egyetemet végeztek, majd doktoráltak, és régen kikutatták magukat, bele kell mélyedni az ő kutatásaikba is. 

Ha valaki erre felteszi azt a kérdést, hogy akkor meg minek dolgozzon velük antropológus, akkor arra az a válasz, hogy azért, hogy kevesebb legyen az emberi szenvedés. Kiváló és hasznos munkakör ma egy antropológus számára a diplomáciai életben való részvétel: az ő feladata elmondani az egyik félnek, hogy a másik nem megsérteni akarta, csak, teszem azt, nem látott még rántott csirkét.

Különösen tetszik, hogy a könyv megemlít irodalmi alkotásokat, amelyek az adott térben és időben születtek, megmutatva ezzel, hogy az antropológia nem (sem) áll meg a könyvtárak határánál, hanem mindenkor hat a közgondolkodásra. Összekapcsolja a tudományos gondolkodás irányzatait az adott térben és időben érvényesülő látásmódokkal, filozófiákkal. Hiszen nem mindegy, hogy egy hatalmi pozícióban levő közösség tehertételnek, veszélyforrásnak, egzotikumnak tekinti a nagybetűs „Másikat/Másokat”, vagy védelmezi emberi jogait, méltóságát, és ezekért cserébe támaszt vele szemben elvárásokat. Ha csak azt gondolja végig az ember, hogyan találták ki a „primitívek” mítoszát, az önmagában is hasznos lehet. Hát még, ha azt is megtudja, ki gondolta ki ennek ellenében a „nemes vadember” alakját (aki ugyanúgy sztereotípia, csak a másik irányban). Akkor már el is érkeztünk gyerekkorom indiánregényeihez... de ebbe nem megyek bele, csak meg akartam mutatni, hogyan kötöttem a szöveget a saját tapasztalataimhoz. Más bizonyára más tapasztalatokhoz fogja kötni. 

A borítóhoz a tudományág négy alapító atyjának képét használták fel. Bár teljesen indokolható koncepció, azért nem biztos, hogy jó ötlet volt. Ehhez a cím – amely eleve adott volt – is hozzájárul, de talán nem kellett volna ráerősíteni. Ez a borító ugyanis így mintha azt sugallaná, hogy a „nagy öregek” tudományáról van szó, amely csak egy jól körülhatárolt réteg számára (értsd: szigorlatra kell, és évtizedekig visszajár a hallgatók rémálmaiban) tárja fel a múltat. Márpedig ettől a könyv nem is állhatna távolabb. 

A kiadvány – attól eltekintve, amit a borítóról írtam – nagyon szép, igényes, jó kézbe fogni. Táskában hordható méretű, a lapjai puhák, a háttérként használt minta esztétikus, ráadásul – akinek ez szempont – megszagolni is jó. :) A betűk se nem túl aprók, se nem túl nagyok, gazdaságos a helykihasználás. Mégsem fogom a következő pár évben kézbe venni. Elárulom: én voltam a korrektor. És mit lát meg a korrektor az első alkalommal, ahogy belenéz a kiadványba? Azt az 1 db benne felejtett hibát. Engem lehet szidni érte, ha más is megtalálja. 

Azt azért még megemlítem utolsó figyelmeztetésként, hogy a kötet alapos elolvasása után heveny bakancslista-növekedésre kerülhet sor. Akár a meglátogatandó helyekre, akár az egyéb elolvasandó könyvekre gondolunk. Úgyhogy csak óvatosan. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Gondolat, Bp., 2021. 300 oldal, Fejérvári Boldizsár fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr8516517522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása