Ahogy már több értékelő leírta: nem arról szól, amire a cím utal.
Majdnem a fele életrajz és tanulmány Kőrösi Csoma Sándorról és a tibetológiáról. Ez tízes skálán húsz pont, gondolkodás nélkül, pedig akár le is vonhatnék az angol gyarmatbirodalom dicséretéért, de nem vonok. Ez a fantasztikus, hihetetlen tehetségű és munkabírású ember, és amit ez végigcsinált, a legnagyobb tiszteletet érdemli. Komolyan mondom, irigylem. Függetlenül attól, hogy milyen szörnyű körülmények között kellett dolgoznia. Vagy még azért is.
A továbbiakat ő maga írta, de Buddha életét és tanításait ebből nehezen fogja megismerni bárki. Kivonatolt buddhista iratokról van szó, rövid tartalmi ismertetőkről, amelyek szerintem kizárólag szakmai berkekben lehetnek fontosak. Az nagyszerű, hogy szakmai berkekben van ilyen, biztosan megbecsülik, csak nem én vagyok a célközönség. Én a nagy részéből a kerek világon semmit nem értettem, és a maradékot is alig tudtam követni. Nem beszélve arról, hogy ha (a sajátomtól eltérő) vallási iratokat olvasok, akkor is az irodalmár szemével olvasok, a stílust, az érvelési módot, a gondolkodásmódot figyelem, ebből meg pont az nem derül ki. Ez könyvtári katalógus.
Úgyhogy nem merem pontozni. Nem is értem, miért kellett így kiadni. Inkább raktak volna össze egy részletesebb életrajzot Kőrösi Csomáról.
Ezt 2019. augusztus 27-én írtam.
Kiadási adatok: Kriterion, Bukarest, 1972. 220 oldal, Bodor András fordítása