Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Az első magyar furry-regény (Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

 jandacsik.jpgNem az én műfajom, nagyon nem, ezért nem pontozom se le, se fel.
Jól megírt furry-krimi-thriller, izgalmas, fordulatos, és igen-igen ötletes, csak nem az a fajta, amilyet én szeretek. De hát ez nem a regény hibája. 

Ha már a műfajnál tartunk, a furry-részével az égegyvilágon semmi bajom. Nincs sok tapasztalatom a furrykről, csak a Macskafogót láttam (természetesen) meg a Szimat Szörény rémlik gyerekkoromból. Regényben ez az első magyar furry, ebből a szempontból (is) jár neki az elismerés, mert egyrészt új műfajt vezet be, másrészt sok minden látszik rajta, de a tapasztalat hiánya aztán nem. 
Mindaz, ami a regényt furryvé teszi, nagyon-nagyon tetszett. Emiatt is érdekelt a könyv, emiatt vettem meg, és ebben nem csalódtam. Jól meg van oldva az, ahogyan állandóan egymásba játszik az állati és az emberi. Kiváló az alapötlet, ügyes a megvalósítás, a kulturális „kikacsintásokat” egytől egyig szívből üdvözöltem. (Arnolfiniék kiverték a biztosítékot. Jó!) Nem nélkülözték a humort, és még társadalomkritikára is futotta belőlük. 
Megj.: Nekem egyedül Rilke „A párduc” c. verse hiányzott. Innen üzenem a szerzőnek, ha olvassa a regénye értékeléseit: szerintem abból még sok mindent ki lehet hozni a folytatásban! 

A krimiszállal is jól elvoltam egy darabig. Attól a ponttól volt bajom, ahol a regény thrillerré válik, sőt szerintem annál is tovább megy. Elég erős idegrendszerem van (olvasáshoz legalábbis), de ahogy egyre jobban hullottak a szereplők, úgy veszett el az én érdeklődésem is. (Nem beszélve a regényben ábrázolt szexualitásról, amely szintén nem az én ízlésemhez való.)
Nem mondom, hogy nem szurkoltam a főhősöknek, vagy nem aggódtam értük, sőt! De az, hogy pár óra alatt végigolvastam a regényt, nemcsak az izgalom jele volt – egy adott ponton túl azt jelentette, hogy „essünk már túl rajta”.
Azt pedig csak nagyon csöndesen jegyzem meg, hogy a gyilkos motivációjával kettő bajom is van, és ezekről már nem én tehetek, hanem a regény – igaz, hogy rajtam kívül vajmi kevés olvasót fognak zavarni szerintem, úgyhogy az élményt egyik se befolyásolja. 

Szóval pontozni nem fogom, de nem bánom, hogy elolvastam, és a folytatásokhoz sok szerencsét kívánok!!! 

Ezt 2016. augusztus 23-án írtam. 

Kiadási adatok: Athenaeum, Bp., 2016. 224 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr8415490174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása