Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Egységes koncepció, sokféle életút, száznál is több éve aktuális (Szikra [szerk.]: Nagy asszonyok élete)

2020. február 28. - Timár_Krisztina

szikra.jpgHiánypótló kötet volt a maga korában (1912), és a mai napig nem vált fölöslegessé, sőt (egy-két momentum kivételével*) elavulttá sem. Nagyon örülök, hogy megvettem. Mást, mint dicséretet, szinte nem is tudok mondani róla. A benne szereplő életrajzok érdekesek és élvezetesek. Ami pedig a könyvet mint terméket illeti, ebbe beledolgozták, amit bele kellett dolgozni, százöt (!) év után is kutya baja. Azt a fél csillagot azért vontam le, mert gonosz szigorú vagyok, és nehezen tolerálok egynémely stílusbeli túlkapásokat. Több bajom nincs.

A kötet tizennégy életrajzot tartalmaz. Az életutak sokfélék, a koncepció szigorúan egységes: a sorozat címének megfelelően karrierekről akartak írni, azaz olyan nőkről, akik mélyről indultak, és magasra jutottak, mégpedig mindenekelőtt tehetségüknek köszönhetően, a hatalmat pedig a közösség érdekében használták fel. Olyanokról tehát, akiket – ahogyan Szikra fogalmaz a bevezetőben – „az egyesek, a nagyok, az emberiség legkiválóbbjai (…) magukkal egyenrangúnak” nyilvánítottak. Az életrajzok sorrendje is világos**: az első hét asszony mindenekelőtt a politikai életben alkotott kiemelkedőt, vagyis államok sorsát határozták meg – a második hét tudósként, szervezőként, pedagógusként, szóval az úgynevezett mindennapi életben :) változtatott a világ során.

A koncepció tehát tényleg egységes, de a kép igen változatos. Szerepel benne Sienai Szent Katalin, Jeanne d'Arc (Szent Johanna) és Theodora császárné éppen úgy, mint Harriet Beecher-Stowe (író), Florence Nightingale (az ápolói szakma megalapítója), Torma Zsófia (régész), és persze a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie. Meg még sok más, akikről orcapirulással vallom be, hogy életemben nem hallottam róluk korábban, de ezek után tutira fogok…
Van itt uralkodó (abból is többféle, olyan, aki agyonvágja, aki ellentmond neki, és olyan, aki jótékony intézményeket alapít), szent (ki hadvezér, ki szónok), szociális munkás, régész, matematikus, író, vegyész, oktatásszervező – olyan is, akinek a hivatása volt az élete, és olyan is, aki közben családot is alapított, gyerekeket nevelt; olyan is, aki békében élt a világgal, meg olyan is, akinek boldogtalanság lett a sorsa – hát szóval mindenféle népség. Ami mind a szerkesztőt dicséri.

A kötet ismeretterjesztő szándékkal készült, és ezt a szándékot valóra is váltja. Nem több, nem kevesebb. Nyúlfarknyi kis életrajzok ezek, igazából arra valók, hogy felkeltsék az érdeklődést. Némelyik fel is hívja a figyelmet arra, hogy itt meg itt lehet még olvasni az illetőről/től. Fogok is, még egy polcot is összeraktam magamnak erre a célra. Mert hát főleg eleinte elég csalódottan vettem tudomásul, hogy milyen kevés információ fért bele ebbe a kötetbe; ahogy nézem, a sorozat által megszabott terjedelmi korlátok miatt. De szerencsére szinte mindenkiről, aki érdekelt, találtam további köteteket.

Nem egyetlen ember írta az életrajzokat, hanem megosztották a munkát. A legtöbb írás valóban élvezetes, intelligens, elegáns munka. Nem egy szerző utal is arra, hogy személyesen is találkozott és beszélt azzal, akinek az életét írja. (Az alanyok közül ugyanis hárman még éltek a kötet elkészültekor, ketten pedig nem sokkal korábban haltak meg.) A lelkesedés is látszik rajtuk… túlságosan is. 
Idő kell, amíg hozzászokik a mai olvasó a sok „lobogó lelkű” és „csodálatos” asszonyhoz, a „mennydörgő” éljenekhez és az „izzó” gyűlölethez. Elfogadom – ez a stílus volt akkor a divat –, csak azt nem szeretem, ha a sok bombaszt a tartalom rovására megy. Veres Pálné életrajzát konkrétan úgy kell kihámozni a bombasztok közül. Ha rendesen megvágják, fele olyan hosszú se lenne, mint amilyen lett. És akkor még csak a legkirívóbb esetet említettem.
De nemcsak a stílussal van gond némely író esetében, hanem az idealizálással is. Ha a stílus segítségével eszményképet csinálnak valakiből (khm… Tormay Cécile meg Szemere György...), azzal szerintem nem használnak neki, hanem ártanak. Sokkal hatásosabb, ha valakinek a cselekedeteiről beszélünk, mint hogyha oldalanként kétszer elismételjük, hogy milyen fantasztikus, elképesztő, lángoló tehetség volt…

Egyébként remek kis könyv, olvassátok! Ma már ingyen hozzáférhető (elég régen lejárt a szerzői jog) a neten, de nyomtatott formájában sem egy ökör ára. Ha valaki tud hasonló életrajzgyűjteményekről, sikítson! Szívesen olvasnék még ilyet. 

* A szellemtörténet rokonszenves dolog (főleg, ha Szerb Antalnak hívják a gyakorlóját), de már legfeljebb poénból szokás korszellemet emlegetni. A fajelmélet (az angol faj így, az amerikai faj úgy) is kiment a divatból. 1912-ben viszont a csapból is ezek folytak, az lett volna a különös, ha nem hivatkoznak rájuk. Mellesleg nem viszik túlzásba a hivatkozást, engem nem zavart.
** Kivéve a legelsőt, amely nem tudom, hogy került XIX. századi létére az ókori és középkori alakok elé. Csak azt tudom elképzelni, hogy azért emelték ki a többiek közül, mert ő az egyetlen ázsiai. Vagy nem tudom. Szerintem nem kellett volna. Egyébként a sorrend időrendi.

Ezt 2017. február 16-án írtam. 

Pontszám: 10/9

Kiadási adatok: Singer és Wolfner, Budapest, 1912. 236 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4615496318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása