(A vérzővárosi királyi palota irattárából. Szerző ismeretlen, megírás ideje ismeretlen, a benne hivatkozott törvényi rendeletek ismeretlenek. Mágusi jelenlét erősen valószínűsíthető. Vizsgálata javasolt.)

– Én az igazság pártján állok – mondta szelíd, kemény hangon az Öreg.

Nyaktörően magas, fölfelé keskenyedő székén ült, amelyre csak létrán lehetett fölmászni.

A vádlott, a bábjátékos hallgatott. Körülötte kemence módjára lángolt az erős napban a Törvény Házának kör alakú üvegfala.

– Szeretem a kitalált történeteket – folytatta az Öreg –, de csakis akkor, ha tudják, hol a helyük. Ha pihentetnek, vagy ha komoly tanulsággal szolgálhatnak. A te bábjaidon túl azonban nem látszik semmiféle tanulság. Nemlétező világot építettél fel, amely a saját szabályai szerint működik. Ez a Törvény szerint csalás.

Ugyanez a Törvény írta elő az Őrök (köztük az Öreg) székeinek felépítését is. Rendkívül kényelmetlenül ültek rajtuk, de hát Törvény Őrének lenni nem is álommunka. Viszont így mindenki csak fölfelé nézhetett, ha rájuk akart nézni. 

– A bábjaid a te szakasztott másaid – folytatta az Öreg. – Hórihorgas üvegfigurák. Te magad csiszoltad minden ízüket külön darabból, a mozgásuk tökéletes. Átlátszóak, mégsem látszik át rajtuk az őket mozgató igazság. Nem látszanak a vékony üvegszálak sem, amelyek mozgatják őket. Tagadod?

A bábjátékos finoman jobbra-balra ingatta a fejét, de továbbra sem szólalt meg.

– Azt sem tudjuk, hogy hívnak. A hangodat nem ismerjük, hiszen amikor játszol a paravánod mögött, akkor mindig más-más szereplő hangján szólalsz meg. Minden embernek egyetlen hangja van, többet használni csalás. Egyáltalán hol születtél? Lehetetlen, hogy közülünk való volnál. Nálunk mindenki tudja, hogy a hazugság bűn.

Amikor azt mondta: „bűn”, zöld kesztyűs öklével nagyot ütött a faragott karfára.

A bábjátékos figyelmesen nézte az öklöt, majd ismét az Öreg arcába tekintett.

– Miért kell zöld ruhában járnotok? – kérdezte gyermekhangon.

A hallgatóságból senki sem értette, hogy jön ez ide. Az Öreg megadta neki a választ, bár mindenki tudta, és nehezen volt elképzelhető, hogy éppen a bábjátékos ne tudta volna.

– Mert a Törvényt képviseljük, amely akkor keletkezett, amikor még ifjú volt a világ, és amely elősegíti, hogy mindig megújuljon.

– Tudom, de miért éppen a zöld ennek a jelképe? – kérdezte most tenor hangon a bábjátékos. – Miért nem, mondjuk, a piros? Vagy miért kell az Őröknek kardot viselniük? Vagy ki mondta, hogy kötelességük engedelmeskedni neked?

– Még a saját hangodat is elhazudod! De nem az a bűnöd, hogy illúziót teremtesz. Hanem az, hogy nem vagy hajlandó beismerni, hogy a meséid alsóbbrendűek a valóságnál. Ítéleted nemcsak a közösségnek, hanem neked magadnak is hasznodra lesz, mert jobb meghalnod, mint hazugságban élned. Vagy beismerést teszel? Most még megteheted.

– Köszönöm, hogy jóindulattal vagy irántam, és még halálom árán is képes lennél jót tenni velem – válaszolta a bábjátékos, ezúttal altban. – Sajnos azonban nem tudom, hogyan kell beismerést tennem.

– Ki kell mondanod: saját magad által kitalált világban élsz, amely alábbvaló a valóságnál, magad is alsóbbrendű vagy.

– Saját magad által kitalált világban élsz, amely alábbvaló a valóságnál, magad is alsóbbrendű vagy.

Elszörnyedés zaja kelt a teremben. A bábjátékos nem átallott az Öreg hangján szólni.

– Hazudtam! – kiáltott ismét a bábjátékos, mielőtt betömhették volna a száját. Ezzel a beismeréssel, bár még mindig az Öreg hangján szólt, nyert egy kis időt, megállította az Őrök kezét. – Azt a világot, amelyben élsz, nem te találtad ki! Mások találták ki, te csak a szabályait tanultad meg!

– Törjétek szilánkokra a bábokat! – parancsolta az Öreg. – A bábjátékossal pedig a templomtorokba!

De már nem látszott a terem közepén senki.

Csak a hangja kongott mindenkinek a fejében, mindenkinek a saját hangján, mint az üvegharang:

– Késő. A te tested is átlátszó.

Kép forrása: Tripadvisor.