Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Elegáns és informatív, de se nem pontos, se nem teljes (Rudolf Koch: A jelek könyve)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

koch.jpgNagyon érdekes könyv, most már nem bánom, hogy megvettem. (Mikor megvettem, akkor kicsit sajnáltam, mert ahhoz képest, hogy mennyibe került, kevésnek találtam.)

Rövidke, de nagyon sok információt tartalmaz, és ahogy az utószó mondja: szép. Elegáns, gondos kivitelezésű, merített papírra nyomott, fába metszett képekkel illusztrált kötet.

Rudolf Koch neve leginkább azért szerepel a cím fölött, hogy „lyuk ne legyen rajta”. Nemcsak ő, hanem a barátai is végezték a szimbólumok gyűjtését, a jelek elkészítését csak irányította, a magyar fordító pedig néhány új jelet is beleillesztett a kötetbe, szóval csapatmunka volt, ezt is jól mondja az utószó. Egyébként reprint kiadás, 1941-ben nyomták az eredetijét.

Sok és sokféle jelet tartalmaz, általános jeleket, amelyek képírások alapjaivá is váltak, rengeteg keresztény jelet (a keresztnek, háromszögnek és körnek végtelen számú kombinációja lehet), középkori monogramokat (Bizánc a csúcs!), csillagászati, alkimista és kőfaragó (de nem szabadkőműves) jeleket, családokhoz és mesterségekhez kötődő jeleket. Aki ex librist akar csináltatni, bátran forduljon Kochhoz (és társaihoz).

Azt is mondja az utószó, hogy ne várjunk el tőle se pontosságot, se teljességet. De azért én egy kicsit hadd húzzam föl az orromat azon, hogy a kötet elején még minden jelképet részletesen megmagyaráz a szerző – de olyan szinten, hogy még a pontot meg a vízszintes és függőleges vonalat is –, a második felében meg már csak odarakja az olvasó elé, hogy „ez a Vénusz, ez a szerda, ez meg itt a faragószék rézgálic”, és egy hangot nem szól arról, hogy miért görbül az egyik ugyanúgy, mint a másik, vagy éppen miért van benne vízszintes vonal. Igaz, hogy amikor magyaráz, abban sincs mindig köszönet, mert elég öntörvényűen csinálja, néha még erőltetetten is. De az cseppet se zavar, majd kiválogatom én, amit elhiszek, csak legyen miből válogatni. Különben meg 1. miért ne lehetne neki igaza, attól, hogy más könyvben másképp olvastam a szimbólumok magyarázatait; 2. iparművész volt a szentem, nem művészettörténész; 3. pár száz év után már nem mindegy? 

Szóval szép is, jó is, hasznos is ez a kötet, örülök is neki… de azért még mindig lehetne több.

Ezt 2016. július 13-án írtam. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Gondolat, Bp., 1990. 104 oldal, Szentkuty Pál fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4115490124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása