A magyar fordítás címe: Angyalszív. Igen, ennek alapján készült a film, de sok mindent megváltoztattak benne. Az a legfurcsább a szövegben, hogy annyira SZÉP. Könyvklubra olvastam, vonatra való szórakozásnak vittem magammal, és egyébként az első háromnegyede pont elég izgalmasnak is bizonyult…

Gustav Meyrink életműve (is) jóval több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap. Ugyanakkor sajnos nem csoda, hogy bekerült az elfeledett klasszikusok közé. A mai olvasónak ritkán van kódja ahhoz, amit ő csinált – és ha van is, gyakran inkább szent szövegként tekint rá, amit nem tud, nem akar…

Újraolvasás vége.  Hogy némi képzavarral éljek, kamaszkoromhoz képest nem öregedett jól. Érdekes, és nem először érzek így: mintha most fiatalabb lennék, mint tizennégy évesen. Most állok értetlenül az előtt, ami annak idején elementáris erővel hatott rám, holott fordítva kellene lennie. 

No nézd csak, pedagógiai küldetés! Ilyet se sok fantasyben lehet látni.  Most először sajnálom igazán, hogy gyerekként nem jutottak el hozzám Ursula K. Le Guin regényei. Kaptam gyerekként is elegendő olvasmányt az elmém építgetéséhez, még ehhez hasonlót is, és egyáltalán nem baj, hogy felnőttként…

Ugye mondtam, hogy újra kell gondolni azt a gyermekek szigetét!  Mert ez a regény azt teszi.  Persze működik mint sci-fi: valószínűleg a szerző „legscifibb” műve, ahogy a véleményekben olvasom. Ma leginkább társadalmi sci-fiként emlegetik. Az utószók (Kuczka Péter, Farkas Henrik) bizonygatják is…

Ne örüljetek, nem bukkantam rá valamiféle elveszett folytatás kéziratára. Mindössze arról van szó, hogy újraolvasás után annyival többet tudok elmondani a szövegről, hogy jobbnak láttam nem a tizenegy évvel korábbi írásomat bővíteni ki, hanem inkább újat írni róla. Hosszú lesz, a könyvajánló műfaját…

Nagyon érdekes, nagyon eredeti fantasykísérlet volt, a maga korában (XIX. század legeleje) meg főleg. Még a műfaj nem is létezett, de a német romantikusok már nagyban művelték. Sajnos nem tudta befejezni a szerzője; még sajnosabb, hogy nagyjából ott szakadt félbe, ahol a bűvös-bájos, de mégiscsak…

Úgy tudom, a kritika a trilógia befejező részét tekinti a három kötet közül a legjobbnak. A kritikával semennyire nem értek egyet. Méltó lezárása a trilógiának, és szintén nagyon inspiráló darab, de annyira túl van írva, hogy még csak utol sem éri az első vagy a második részt, nemhogy…

Ursula K. Le Guin sorozatai is azok közé fognak tartozni számomra, amelyeket akármikor elő lehet venni, bármelyik kötetet el- vagy újraolvasni, mert elég izgalmasak ahhoz, hogy akár tömegközlekedésre, akár pihenésképpen elővehessem, és elég elgondolkodtatóak ahhoz, hogy ne csak ki, hanem be is…

Folytatni fogom a sorozatot, mert az első kötet mutatja, milyen jó író volt Leblanc, és ennek a kötetnek (Arsène Lupin contre Herlock Sholmès) a novellái is ötletesek, de semmi több. Az egész meg nem közelíti az első kötet színvonalát. Nyelvgyakorláson kívül kb. semmire nem jó, ráadásul arra is csak…