Újraolvasás vége.Nna, csak fölment kilenc pontra. Többet nem adok. Juszt sem.Diákként nem értettem, hogy mitől komédia. Pedig még meg is néztem színházi felvételen, színészóriásokkal, az néha tényleg vicces volt, de valahogy nem tudtam nevetni rajta. Most se tudok. Csakhogy most már nem is hiszem…

Ilyet se csináltam még: nem a könyvet kedvencelem, hanem azt a konkrét kiadást, amelyik megvan nekem (Ikon, 1993). Ennél feljebb nem lehet menni.* Kétnyelvű szöveg, a magyar fordításhoz adagolt jegyzetekkel, angol és magyar állandó összehasonlításával. Minden oldal eseményeihez konkrét értelmező…

Újraolvasás vége. Ezt hívják, kérem, klasszikusnak, nem a Werthert. Bocsánat az utóbbi rajongóitól. Középkor, antikvitás, felvilágosodás, romantika, szerelem, háború, pénzvágy, hatalom, szorgalmas munka, minden benne van, meg mindennek az ellenkezője is. Ennek tényleg akkora a hírneve, amekkorát…

Ikszedik újraolvasás vége. Mit lehet erről még írni? Fogalmam sincs, mióta szeretem. Az tuti, hogy hamarabb elolvastam, mint kötelező lett volna, úgyhogy csak az a biztos, hogy nem tizenhét éves korom óta. Addigra már legalább a negyedét kívülről tudtam, de nem mintha szándékosan tanultam volna.…

Az Oidipusz királyról itt írtam részletesen. „Folytatása”, az Oidipusz Kolónoszban valamiért kimaradt az életemből. Nem is kellett volna most, csak úgy gondoltam, minek halogassam tovább. Az Oidipusz-mítoszt gyerekkorom óta ismerem, és még csak nem is rémlett, mi a kölyöksündisznó puha tüskéje…

Fene tudja, hány pont, mert nem az én műfajom. Egy verseny miatt olvastam. A történetet persze rég ismertem, gyerekkoromban többször is leadta a tévé, élveztük, jókat nevettünk rajta, a szállóigét meg elég könnyű kívülről megtanulni. Méltányolni is tudom: gördülékeny, gyors lefolyású és szép…

Kevéssé ismert Shakespeare-darab, nem is véletlenül ismerik kevesen. Sokat ad, de valahogy mintha nem foglalkozott volna vele eleget a mester.* Persze amit Shakespeare csak úgy odahajint a papírra, azért más közönséges földi halandó fél életen át izzadna… Engem két dolog miatt érdekelt: egyrészt…

A tökéletesen semmitmondóra sikeredett „fülszöveg” és a „feléből ki kell jönni neki”-borító után sok mindenre számítottam, de ilyen jó kis abszurd történelmi drámára nem.* Színházban már előfordult velem olyan, hogy haza akartam menni a szünetben, mert „rossz az előadás”, aztán a műsorfüzetből…

Valami gyönyörűséges. Érdemes eredeti nyelven olvasni, lehetőleg többször. Én is azt tettem. Jóval később jutottam hozzá a fordításhoz is. Csak imádkozzon az ember, hogy ne vizsgára kelljen olvasni (nekem szerencsére nem arra kellett). Az a fajta dráma ugyanis, amelyet oldalanként elölről kell…

Nagyon jól meg van írva, de abszolút nem az én műfajom, úgyhogy csillagot, azt nem kap. Luxemburgi irodalmat kerestem, abból nagy választék nincs, főleg olyan könyvekből, amelyek olyan könnyen elérhetőek, mint ez a dráma. Drámát egyébként nem szeretek olvasni, ahhoz énnekem kell a színház, a…