Egyszer kispekuláltam magamban, hogy ha létezik a Roxfort közép- és kelet-európai változata, akkor Várkonyi Nándor, Hamvas Béla és Weöres Sándor valószínű ott végzett, a Hollóhát helyi megfelelőjében. Szepes Máriából inkább kinézem a Griffendélt. Hogy a testvére, Wictor Charon* mardekáros volt, az…

Ne örüljetek, nem bukkantam rá valamiféle elveszett folytatás kéziratára. Mindössze arról van szó, hogy újraolvasás után annyival többet tudok elmondani a szövegről, hogy jobbnak láttam nem a tizenegy évvel korábbi írásomat bővíteni ki, hanem inkább újat írni róla. Hosszú lesz, a könyvajánló műfaját…

Nagyon érdekes, nagyon eredeti fantasykísérlet volt, a maga korában (XIX. század legeleje) meg főleg. Még a műfaj nem is létezett, de a német romantikusok már nagyban művelték. Sajnos nem tudta befejezni a szerzője; még sajnosabb, hogy nagyjából ott szakadt félbe, ahol a bűvös-bájos, de mégiscsak…

Leírtam az utolsó mondatot. Igen, A látszat mesterei második részének az utolsó mondatát.  Nem, ebből sajnos nem lesz még karácsonyra kiadott könyv, sőt, nagyon sok munkával fog járni a kézirat szerkesztése, mire késznek nyilváníthatom (és az még csak a kézirat!), de állati boldog és büszke…

Nagyon hasznos szövegegyüttes, nem csak misztika/ezotéria iránt érdeklődőknek. Hamvas listája miatt olvastam, mi másért, de valószínűleg előbb-utóbb magamtól is megtaláltam volna. Akár azért, hogy jobban el tudjak mélyedni misztikus irodalmi tanulmányaimban, akár írói továbbképzésként.* 

Ötven ponton is lehetne vitatkozni ezzel a regénnyel (fogok is), továbbá egy túlírt monstrum, abszolút életszerűtlen párbeszédekkel, írástechnikai problémák tömkelegével. De valami eszméletlenül izgalmassá teszi egyrészt a mögötte álló irdatlan műveltséganyag, másrészt az, ahogyan ebből a…

Ez majdnem olyan vagány, mint Avilai Szent Teréz. És azért a vagányság lenne az utolsó, ami az embernek egy gótikus kori prédikátorról eszébe jutna. Még akkor is, ha azt a prédikátort eretnekségért beperelték (egyébként szerintem is igazságtalanul).  Eckhart mester azok közé az írók közé tartozik,…

Noná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats,…

Joggal kérdezik A látszat mestereinek olvasói évek óta folyamatosan: mikor jön a folytatás? Hiszen temérdek blogbejegyzést írok közben, vagy éppen novellám jelenik meg. Megkapom rendszeresen, hogy „rengeteg időm van” (kiindulva a blogbejegyzések mennyiségéből), miért nem fordítom inkább…

Újraolvasás vége.  Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség…