Ha sikerül, azt nem teszem közhírré, de lesznek jelei. Például a világ legszebben rendben tartott lakásában fogok lakni, teljesen kipihenten.  Csak vicceltem. Elég nekem a francia nyelvvizsga, ehhez még héberül is kéne tudni. Nem mintha kifogásom volna a tananyag ellen, csak ilyen szintű tudáshoz…

A magyar fordítás címe: Angyalszív. Igen, ennek alapján készült a film, de sok mindent megváltoztattak benne. Az a legfurcsább a szövegben, hogy annyira SZÉP. Könyvklubra olvastam, vonatra való szórakozásnak vittem magammal, és egyébként az első háromnegyede pont elég izgalmasnak is bizonyult…

Irgalmatlan nehéz erről a kötetről írni. Amilyen kicsi és vékony, akkora súlya van. Miután megvettem, hónapokig hozzá se mertem nyúlni, hagytam érni a polcon. A fokozatosság elvének megfelelően aztán először a nagyobbik komód tetején tároltam, mielőtt kézbe mertem volna venni.

Ritkán jutok el mostanában odáig, hogy blogot tudjak írni, aminek több oka van, az egyik például az intenzív franciatanulás. Szerencsére a tanulás elengedhetetlen része a kultúráról való tájékozódás is, vagyis az ember legalább abban a tudatban mélyedhet el a kortárs francia spekulatív irodalomban,…

Gustav Meyrink életműve (is) jóval több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap. Ugyanakkor sajnos nem csoda, hogy bekerült az elfeledett klasszikusok közé. A mai olvasónak ritkán van kódja ahhoz, amit ő csinált – és ha van is, gyakran inkább szent szövegként tekint rá, amit nem tud, nem akar…

Újraolvasás vége.  Hogy némi képzavarral éljek, kamaszkoromhoz képest nem öregedett jól. Érdekes, és nem először érzek így: mintha most fiatalabb lennék, mint tizennégy évesen. Most állok értetlenül az előtt, ami annak idején elementáris erővel hatott rám, holott fordítva kellene lennie. 

No nézd csak, pedagógiai küldetés! Ilyet se sok fantasyben lehet látni.  Most először sajnálom igazán, hogy gyerekként nem jutottak el hozzám Ursula K. Le Guin regényei. Kaptam gyerekként is elegendő olvasmányt az elmém építgetéséhez, még ehhez hasonlót is, és egyáltalán nem baj, hogy felnőttként…

Ugye mondtam, hogy újra kell gondolni azt a gyermekek szigetét!  Mert ez a regény azt teszi.  Persze működik mint sci-fi: valószínűleg a szerző „legscifibb” műve, ahogy a véleményekben olvasom. Ma leginkább társadalmi sci-fiként emlegetik. Az utószók (Kuczka Péter, Farkas Henrik) bizonygatják is…

Ne örüljetek, nem bukkantam rá valamiféle elveszett folytatás kéziratára. Mindössze arról van szó, hogy újraolvasás után annyival többet tudok elmondani a szövegről, hogy jobbnak láttam nem a tizenegy évvel korábbi írásomat bővíteni ki, hanem inkább újat írni róla. Hosszú lesz, a könyvajánló műfaját…

Nagyon érdekes, nagyon eredeti fantasykísérlet volt, a maga korában (XIX. század legeleje) meg főleg. Még a műfaj nem is létezett, de a német romantikusok már nagyban művelték. Sajnos nem tudta befejezni a szerzője; még sajnosabb, hogy nagyjából ott szakadt félbe, ahol a bűvös-bájos, de mégiscsak…