Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Nyomozok, de meg nem bocsátok (Julius D. W. Staal: The ​New Patterns in the Sky)

2021. január 29. - Timár_Krisztina

Amióta csillagmítoszokat (meg asztrológiát) olvasok, többé-kevésbé folyamatosan zavar, hogy mennyire északifélgömb-központú minden, amit találok. Hogy milyen kevés hagyományos történetet lehet hallani/olvasni azokról a csillagképekről, amelyek a déli félgömbről is látszódnak (pedig, hogy mást ne…

Tovább

A Sátán pechje (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

Behemót forevör! Amikor tizenkilenc évesen hozzáfogtam tudatosan kialakítani a könyvtáramat, és először vettem könyvet saját pénzből, az első két beszerzett könyv közül ez volt az egyik.* Akkorra már mind a kettőt olvastam, szóval nem kíváncsi voltam rájuk, hanem azt akartam, hogy mindenképpen…

Tovább

Miskin herceg, a katalizátor (F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű)

Álomszöveg, annak minden szépségével, nyomasztóságával, irracionalitásával.  Tanácsom az utánam jövőknek: eszetekbe ne jusson félbehagyni, aztán pár napnál hosszabb idő után folytatni, mert még azt se fogjátok tudni, ki kicsoda, nemhogy azt, mi miért történik! Azt még így se mindig tudtam. Ezen…

Tovább

Legyen mindenkié, de nem biztos, hogy ettől a könyvtől (Nagy Boldizsár szerk.: Meseország mindenkié)

Rendhagyó módon azzal fogom kezdeni ezt az értékelést, hogy mit NEM találtam ebben a könyvben.  Először is pornográfiát. A legfülledtebb része az, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”.  Másodszor: kizárólag szexuális kisebbségekről szóló meséket. Tizenhét meséből négyben (ha nagyon a sorok…

Tovább

Harmonikus átváltozások (Takács Bogi: The Trans Space Octopus Congregation)

Amikor a nagy bűvész, Rodolfó elárulta egynémely trükkjének titkát, megkérdezték tőle, nem tart-e attól, hogy ha így leleplezi magát, csökkenni fog a közönsége. Azt válaszolta, hogy „Mindenki tudja hogyan kell szaxofonozni: fönt fújják, lent nyomják. Mégsem tud mindenki szaxofonozni.”  Takács Bogi…

Tovább

Szíria. Pofátlan és csodálni való komédiák (Lukianosz: Istenek, halottak, hetérák)

Olvastam én már komikus írásokat az ókorból, tiszteltem és méltányoltam is őket, de megállapítottam azt is, hogy ezeknek a szövegeknek nagyon nagy részén csak abban az időben lehetett nevetni. Hiszen ma már el kell magyarázni, mi volt bennük a vicc, akkor pedig régen rossz. Fene gondolta, hogy az…

Tovább

Fojtott düh, gótikus rémület, felnőtté válás (Charlotte Brontë: Jane Eyre)

Tél van, köd van, átázva minden, hetek óta nem láttuk a napot. Olvassunk tehát rémtörténetet! Ha az ember már nyomasztja magát, akkor nyomassza rendesen, ugye. Ilyenkor jönnek le a polcról az ilyen klasszikusok, amennyiben az ember a sok romantikus borító és filmváltozat után még elhiszi, hogy ez…

Tovább

Ember és természet, szöveg és rajz (Veréb Árnika: Régiek)

Amilyen könnyen tudok egy-egy versszövegről értelmes dolgokat mondani, olyan keserves a dolgom, ha egy egész verseskötetet kell értékelni. Veréb Árnika első kötetéről pedig különösen nehéz. Gondolkodás nélkül tíz pontot adtam rá, de most borzasztó bajos megmagyarázni, hogy miért.  Főleg a…

Tovább

Minden(féle) családnak (Zalka Csenge Virág: Széltestvér és Napkelte)

Hallottatok már mesebeli kedves mostoháról? Váltott gyereket sajáttal együtt nevelő házaspárról? Hát a hősről, aki kőből született? Vagy arról a másik hősről, akinek két anyja volt?  Ha Zalka Csengének azt mondod, hogy keressen olyan népmesét, amelyikben van éneklő csiga, hős denevér vagy lelőtt…

Tovább

A fenntartható és a fenntarthatatlan (William Golding: Lord of the Flies)

Újraolvasás vége. Azt hiszem, a harmadik lehet. Nem az utolsó. Arról szól, hogy diktátor lehet a tehetséges ember néhány év tanulás után is, de az életképes demokráciához több idő, ismeret és tapasztalat kell. Meg arról, hogy az utóbbi államforma marha nehéz ugyan, és nem túl látványos vagy…

Tovább
süti beállítások módosítása