Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Világ-átváltozások a mitikus folyón (Dan Simmons: Endymion)

2023. augusztus 13. - Timár_Krisztina

simmons_endy.jpgA világ legunalmasabb jó kalandregénye. 

A Hyperion (itt írtam róla) úgy volt tökéletes, ahogy volt, igazából kár az ilyen műnek folytatásokat írni, függetlenül attól, hogy nyilván én is mindet el akarom olvasni. A második rész után újabb dilógiába kezdeni, lazán hozzákapcsolva az előzőhöz – szintén nem biztos, hogy okos dolog volt Simmonstól. Attól még persze nekem kellett. Aztán olvastam több mint egy évig. Azoknak, akik ezután kezdenek bele, három dolgot tudok mondani az olvasási élményről: 1. amíg olvasod, érdekes, 2. ahogy leteszed, nem lesz ingered felvenni, 3. amikor esetleg nehéz élethelyzetbe kerülsz, amihez jól jön kikapcsolódásnak egy szép és kalandos történet, amelyiktől nem erőlteted túl az agyadat, viszont még értelme is van, akkor a fenti kombináció pont jól fog jönni. Csak olyan rétestészta ne lenne. 

Tovább

Mágia, realizmus, derűs horror (Susanna Clarke: The Ladies of Grace Adieu)

clarke_adieu.jpgA magyar kiadás címe: Búcsúbáj hölgyei és más történetek.

Megállapítom, hogy Susanna Clarke novellában is tud akkorát alkotni, mint regényben. 

Igaz, hogy ami a műfajiságot illeti, utoljára az Esti Kornélban olvastam ennyire nemnovellai novellákat, mint itt. Elég sok kapcsolódási pontjuk van ugyanis egymással a kisebb szövegeknek, és a Hollókirályt is többször viszontlátjuk, bár soha nem főszerepben. Ráadásul a novelláskötet elejének tudós tanulmánya még szorosabb egységbe fogja a szövegeket, és a sorrendjüket is megmagyarázza. Persze a „James Sutherland” álnév; Clarke bújik ismét új szerepbe, egy egyetemi professzor stílusában idézve fel mindazokat az eseményeket, amiket a Jonathan Strange & Mr Norrell című csodában (itt írtam róla) alternatív történelemként megismertünk. 

Tovább

Nem gyerek kezébe való (Mykolas Sluckis: Neringa hajfonata)

sluckis_neringa.jpgGyönyörű stílusban megírt meseregény, amit egészen biztosan soha nem adnék gyerek kezébe. Felnőttként is csak a háttér kedvéért olvastam: az nagyon érdekes, ahogyan beleszövi a litván népmeséket, mondákat, még ősibb északi mítoszokat is. Jártam a regény helyszínén, nagyszerű, izgalmas hely az a félsziget, amelyet a történet szerint megépít a Neringa nevű óriásnő, hogy megvédje a parton lakó embereket. Írtam is róla blogbejegyzést.  Magától értetődik, hogy ebből regényt kellett írni. Csak nem ilyet.

Tovább

Műveltség, alkotás, horror (John Langan: Mr. Gaunt and Other Uneasy Encounters)

langan_gaunt.jpgA weird novella/elbeszélésirodalommal akartam ismerkedni egy kicsit. Belekezdtem több kötetbe is (megvoltak a könyvtárban), de valamiért csak Langan volt az, aki úgy megfogta a figyelmemet, hogy minden történetet végig akartam olvasni. Pedig korábban egyáltalán nem hallottam erről a szerzőről (mondjuk, ez engem is minősít). 

Tovább

Panelházak, buszmegállók és népmesék (Zalka Csenge Virág: Nagyvárosi népmesék)

zalka_nagy.jpgZalka Csenge Virág 2019 óta minden évben legalább egy mesekötettel jelentkezik a könyvpiacon. Az idén sincs ez másképp. A Nagyvárosi népmesékben egyfelől rutinszerűen nyújtja mindazt, amit korábbi köteteiben megszokhattunk tőle – találunk itt kevéssé ismert magyar népmesét, többféle hagyományt és vándormotívumokat felmutató népmeséket a világ minden tájáról, trickstereket, sajátos családokat –, másfelől egészen új ötlettel megjeleníti a városok világát is, a kötetet pedig játékkal zárja. A Nagyvárosi népmesék arra való, hogy felhívja olvasói figyelmét természeti és épített értékekre egyaránt, és megtanítsa őket nyitott szemmel járni, új dolgokat felfedezni megszokott környezetükben is.

A kritikám az Alföld online felületén jelent meg. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

Hol a többi? (Lithuanian Magical Fairy Tales)

kerbelyte_lithuanian.jpgVilnius három idegennyelvű könyvesboltját kutattam végig ezért a vékonyka könyvért. Csak annyit tudott mondani az egyikben az eladó, hogy ezen az egyen kívül 1, azaz egy darab angol nyelvű néprajzi kiadványuk létezik, abból is kizárólag antikvár példányok, és roppant ritkán.* Szomorú. A litvánok néphagyományai megérdemelnék a zajosabb hírnevet. 

Tovább

Ismerős – túlságosan is ismerős (Lőrinczy Judit: Az utolsó tanú)

covers_735960.jpgMár önmagában az óriási élmény, hogy olyan disztópiát olvashattam, amelyik a magyar Alföldön játszódik, számomra ismerős helyeken, ismerős emberek között, ráadásul a tavalyi aszályra emlékezve, amelynek nagy részét Békés megyében éltem át. Mindennapi tapasztalat volt számomra a kiszáradó növényzet vagy a több méter magasra felvert vastag por.

A szerző műveire régóta készülök, erre egy interjú hívta fel a figyelmemet, amely a regénybeli szereplők öntörvényűségét arra vezette vissza, hogy az Alföldön a mai napig érezzük a tanyarendszer hatását. Vagyis azt, hogy az emberek évszázadok alatt hozzászoktak a magukra hagyottsághoz, a függetlenséghez, ahhoz, hogy mindent kis közösségekben oldjanak meg, és a városi emberre vagy a nagyobb közösségre gyanakvással tekintsenek. Hát nem mondom, hogy nincs igaza.

Tovább

Kössük össze az eget a földdel (Natasha Bowen: Skin of the Sea)

bowen_skin.jpgA magyar kiadás címe: A mély dala. 

Különleges ifjúsági történelmi fikció. A történetminta bevallottan egy klasszikus európai mesére épül, így kellőképpen ismerős, a világháttér viszont egy távoli kultúra elemeiből áll össze, így kellőképpen egzotikus. Ügyes kombináció, és nagyon örvendetes, hogy magyarul is megjelent. 

„A kis hableány” legújabb adaptációja miatt (amelyről itt írtam) olvastam el éppen most ezt a fantasyt. Jól összerakott variációja ez a mesének, igaza volt annak, aki ajánlotta. Valóban alkalmas arra, hogy filmre vigyék, és megérdemelné a nagyobb hírnevet. Ha valaki fekete sellős mesét keres, itt keressen. 

Tovább

Egy sellő identitása (A kis hableány, 2023)

andersen_film.jpgA Disney a kilencvenes évek óta következetesen törekszik arra, hogy saját korábbi rajzfilmjeit élőszereplős mesefilmekké dolgozza át. Így A kis hableány is voltaképpen egy adaptáció adaptációja, hiszen Hans Christian Andersen klasszikus meséjének 1989-es animációs változatát alkotta újra a stúdió. 

Már a beharangozók nagy vitákat kavartak, főként a főszerepre kiválasztott Halle Bailey személye miatt, aki a lehető legtávolabb állt a nézők többségének elvárásaitól. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy konkrétan ennek a produkciónak az esetében egyfelől már az 1989-es rajzfilm is számos ponton radikálisan eltér Andersen szövegétől, többek között végkifejletében is; másfelől ezt a rajzfilmet is sok más, adott esetben jobban sikerült adaptáció előzte meg.

A kiállításról írt kritikám a KULTeren olvasható. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

A szovjet adaptációkról itt írtam. 

süti beállítások módosítása