Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Realista mesék (GULÁCSY. Na’ Conxypan hercege)

2023. június 04. - Timár_Krisztina

gulacsy.jpgSokféleségében is egyedi és különleges életművet helyez a középpontba a Magyar Nemzeti Galéria április 7-én nyílt tárlata. A festmények, rajzok, könyvillusztrációk, mesekéziratok hol gyermeki játékosságot, hol komorságot árasztanak, hol ötvözik a kettőt, de a maga sajátos módján mind egyformán izgalmas. 

Gulácsy Lajos életműve ugyan jellegzetesen modern, mégis képes különböző korszakok és stílusok között közvetíteni, illetve egyszerre kötődik festészethez és irodalomhoz is. Viszonylag ritkán kapja meg az őt megillető figyelmet, ezért is örvendetes, hogy a kiállítás rendezői ennyire ügyeltek arra, hogy változatos eszközökkel megmutassák művészetének sokoldalúságát. Ráadásul, ahogyan azt a Nemzeti Galéria hasonló kiállításain megszokhattuk, más művészek képei is szerepelnek a tárlaton; akár azért, mert Gulácsy tanult tőlük, akár azért, mert kortársai és barátai voltak, és hatottak egymásra. Az utolsó termek egyikében pedig olyan alkotók képei néznek farkasszemet Gulácsy kései műveivel, akik hozzá hasonlóan mentális betegségben szenvedtek, illetve kívülállónak számítottak.

A kiállításról írt kritikám a KULTeren olvasható. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

A kritikában idézett Horgas Béla-mesejátékról itt írtam. 

Lovecrafti rémmesék (Pető Zoltán: Szepessy gróf különös esete és egyéb misztikus történetek)

peto_szepessy.jpgRoppant műveltséggel megírt novellák ezek. A stílusuk választékos, kicsit barokkos, de soha nem mennek át giccsbe, úgyhogy a barokkosság jól áll nekik. Nemcsak a szerző széles körű, alapos olvasottsága érződik a szövegeken, hanem elsősorban Lovecraft hatása is, de nagyon. Aki kedveli a klasszikus rémtörténeteket, ezekben sem fog csalódni. 

Tovább

Utazás az illúzióba (Hunter S. Thompson: Fear and Loathing in Las Vegas)

thompson_fear.jpgTudom, hogy ez a regény komikusnak számít. Azt is értem, hogy miért nevethet rajta, aki viccesnek találja. Azt is érteni vélem, hogy mitől lett egy generáció számára meghatározó jelentőségű annak idején. Megérdemli a hírnevet. Csak éppen nekem nem volt kedvem nevetni rajta. Azt se tudtam, kit sajnáljak jobban: a főszereplőket; azokat, akik viselik a főszereplők cselekedeteinek következményeit (értsd: feltakarítanak utánuk); az egész társadalmat, ami a háttérben látszik; vagy azt a generációt, amelynek életében ez volt a meghatározó élmény. 

Tovább

Variációk csatákra és kereszténységre (Robert Graves: A vitéz Belizár)

graves_vitez.jpgRégi tartozásomat róttam le. Nem is bántam meg az olvasást, és legfeljebb Graves más regényeihez képest tekinthetem kevesebbnek azt, amit kaptam. Ami a hadtörténetet illeti, úgy vagyok bekötve, hogy minél kevesebbet robbantanak, annál jobban élvezem az olvasást, szóval az ókor pont nekem való. Közben érdekes képet kapok egy kevéssé népszerű történelmi korról, és a császártól a striciig minden szereplő emberi motivációkkal jelenik meg, senki nem kétdimenziós. Ehhez járul még a szerző roppant műveltsége, meg egy bevallottan elfogult, de távolságtartásra törekvő, ironikus hangú, kissé túlságosan is szószátyár elbeszélő. Minden adott egy jó kis régimódi történelmi regényhez. 

Tovább

Yorkshire a Szaharában, sugarak a kereszteken, iskola Litvániában

img_20230428_103756.jpgAmikor a tizenhét éves hitetlenkedve mondja: „tanárnő, merem állítani, hogy ezek élvezik az iskolába járást”. 

Rendhagyó poszt következik. 

Iskolai Erasmus-projektet zártunk Észak-Litvániában, Šiauliai városában. Kísérőként vettem részt a lezárásban. Benyomásokat rögzítek, fényképeket osztok meg. Kirándulásnak és tapasztalatszerzésnek egyaránt tökéletesnek bizonyult az utazás. Leszámítva, hogy gyakorlatilag egy hétig nem aludtam a fehér szalagfüggönyök miatt. Mondom, fehér (!) szalagfüggöny a szálloda ablakán, egy olyan országban, ahol ugyan nincs éjféli nap, de azért nyáron tizennyolc óra hosszat van világos. 

Tovább

Gulácsy Lajos második élete (Horgas Béla: Egy éj a Holdon is túl)

horgas_elulso.JPGRitka elborult mesejáték, de szerettem gyerekkoromban. Most, hogy Gulácsy műveiből kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria, ismét meghallgattam.* „Kisebbeknek és nagyobbaknak” – mondja az alcím, és teljesen igaza van: ez a mese felnőtteknek is tetszhet, csak persze nem ugyanazért, amiért a gyerekek szeretik. 

Nem tudom, kinek az ötlete lehetett, hogy így tisztelegjenek Gulácsy életműve előtt, de elsőrangú az ötlet is, a megvalósítás is. A festő ugyanis verseket és meséket is írt, de ezekből tudtommal szinte semmit nem publikált, Horgas Béla viszont ismerte őket, és gondoskodott róla, hogy mások előtt is ismertté váljanak.

Tovább

Higgadt, humanista, hétköznapi – és nagyon szomorú (Ricarda Huch: A harmincéves háború)

huch_harminceves.jpgArról, hogy miként tör ki, miként válik önjáróvá és kivédhetetlenné, majd pedig miként okoz totális összeomlást egy évtizedekig tartó világháború,* sokféleképpen lehet írni. Ricarda Huch úgy döntött, hogy az átlagember nézőpontját választja. Ez nemcsak azt jelenti, hogy arról ír, hogyan hatott a harmincéves háború bármely zsoldoskatonára, titkárra, lelkészfeleségre vagy kolostori szakácsnőre, hanem azt is, hogy a legmagasabb méltóságoknak is a leghétköznapibb motivációit keresi ki. A választófejedelmet eszi a méreg a hadvezére árulása miatt, a hadvezér gyászolja a kétévesen meghalt kislányát, a király adrenalinfröccsöt akar, a herceg jókat nevet, pedig köszvényes, a gróf meg azért akar két új birtokot, mert ki kellene házasítania az unokahúgát, és nincs elég hozomány. A sok-sok apróbb-nagyobb késztetés aztán oda fut ki, hogy már megint felégettek egy várost, a lakosságot válogatottan brutális módszerekkel elintézték, és mivel nem tudtak vetni, jövőre se lesz élelem a környéken. De legalább a katolikus tábornoknak elégtétel, hogy nem lehet evangélikus istentiszteletet tartani, a tehetséges evangélikus zsoldostiszt meg annak örül, hogy a szomszédban több pénzt szerezhet, mint amennyire susztermesterként a szülővárosa nyolcszoros konkurenciája közepette bármikor is lehetősége lett volna. 

Tovább

Kétféle idő és kétféle fantasztikum, avagy mit nem volt szabad kiadni '89 előtt

rath-vegh_ercm.jpgRendhagyó poszt lesz ez, nem könyvajánlónak, inkább vitaindítónak szánva. 

Beszélgettünk Tim Morgan kollégával a Facebook F.I.O.K. csoportjában megosztott posztom alatt egy kicsit arról, hogy vajon milyen alapon adtak vagy nem adtak ki (újra) fantasztikus irodalmat az 1948-as kommunista hatalomátvétel és '89 között. 

A sci-finek, amelyikről szó volt, valóban tele van a cselekménye lyukkal, a háttér kidolgozottsága logikai hibákkal, amelyek ma már nyilvánvalóak. A harmincas évektől '89-ig nem is jelenhetett meg újra, függetlenül attól, hogy a szerzőjétől a korszakban egyébként gyakorlatilag bármit kiadtak. 

Tovább

Körbeér az alternatív idő (Ráth-Végh István: Az ércmadár)

rath-vegh_ercm.jpgIdőutazós ifjúsági (?) sci-fi a harmincas évekből, egy olyan írótól, akit később művelődéstörténeti egyvelegeivel vált méltán népszerűvé. Utóbbiakat nagyon ajánlom, külön előnyük, hogy gyakorlatilag bárhol kinyithatók, elkezdhetők, folytathatók, letehetők. Az ércmadár is rendben van, bár nem tudom, mit szóltam volna hozzá célcsoport koromban. 

Az nem egészen világos, hogy miért nem lehetett kiadni a háború után, miért kellett 1989-ig várni az újrakiadásával.* Van ugyan benne egy misztikus-reinkarnációs szál, és arra tudom, hogy ugrott a '48 utáni irodalompolitika, de annyira enyhe az a misztikum, szinte fuvallatszerű, szerintem nem indokolja az elhallgatást. Hol van ez egy Meyrinktől, például (aki egyébként szintén nem jelenhetett meg '89-ig újra). 

Tovább

Groteszk rémület, nem csak kamaszoknak (Wednesday, 2022)

burton_wednesday.pngWednesday Addams rég megérdemelte, hogy önállóan is figyelmet kapjon, hiszen az Addams Family-franchise egyik legérdekesebb figurája. Nem biztos, hogy mindjárt egész sorozatot kellett volna szentelni neki, mert ennek a műfajnak az esetében mindig fennáll a túlírás veszélye, de a Netflix nem esett bele ebbe a hibába. 

Wednesday-ről ugyan időnként nehéz eldönteni, hogy inkább tinisorozat, vagy horror-vígjáték, és meg is vannak a maga hibái, de figyelemre méltó alkotás, akárcsak a rendező-producer, Tim Burton más művei. Azok is élvezhetik, akik egyébként egyik műfaj célcsoportjának sem tekinthetők. Fejet hajt a klasszikusok előtt, mai problémákra reflektál, és még jóindulatúan „neveli” is a közönségét. 

A sorozatról írt kritikám a KULTeren olvasható. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

süti beállítások módosítása