Rongyosra nem sikerült olvasni, de csak azért nem, mert kemény borítós. Azért még így is elég megviselt kinézete van.

Ajánlom mindenkinek, akinek a gyomra nem veszi be a nyelvtant, esetleg szeretné felkelteni a saját vagy mások érdeklődését idegen nyelvek iránt, és természetesen azoknak, akiket érdekel egy olyan könyv, amely olvasmányos formában, vicces jelenetekkel és fiatalok mindennapos csetlésével-botlásával fűszerezve mesél a szavaink eredetéről.

Ezt 2014. április 27-én írtam. 

Pontszám: 10/10

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz.

Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se.

Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket szokás, azaz minden egyes szavát elhittem. Azt, hogy az ezüstgyűszű tényleg nehéz, és ezért kell eladni. Azt, hogy a beteg kisfiúnak tényleg segít a cinegekirály, csak a szülei nem látják. Azt, hogy a kisfiú tényleg gyémántcserepet talál. Azt, hogy a kisruha-varrónő tényleg tündér. Meg azt is, hogy a halott lelkéből tündér lesz, és vigyáz Gergőre.

Közel is éreztem magamhoz a főszereplőt, mert én is falusi gyerek vagyok. A temetőben pedig soha életemben nem féltem. Mitől kéne? Fű van benne meg tuja meg orgonabokor. Meg a szemben lakó néni cirmos macskája néha odalátogat verebet fogni.

Ezt 2014. április 27-én írtam.

Pontszám: 10/10

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény.

Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is.

Megérte.

(Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből tisztességes filmadaptációt tudtak készíteni. Érdekes módon a szovjetek csinálták. Aki teheti, nézze meg.)

Ezt 2014. április 27-én írtam.

Pontszám: 10/10

Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból, írólapra írógéppel legépelni az első oldalakat, és úgy pótolni az elveszetteket.

Ezt 2014. április 27-én írtam.

Pontszám: 10/10

Diákként olvastam, egy történelemversenyhez kellett.

Aztán sokkal több lett versenyre való tananyagnál. Mert kitűnően megjeleníti a korszakot, mert az eseményeket rendszerbe fogja, mert érthetővé teszi azt is, ami bonyolult, mert érdekessé teszi azt is, ami esetleg száraz lenne, és még a stílusa is élvezetes. Majdnem történelem szakos lettem tőle.

Jó tanács, főleg kiskorú olvasóknak: egy jó nagy darab papír meg egy ceruza mindig legyen a közelben, családfát rajzolni, mert különben a felénél már nem fogod tudni követni, ki kinek a kicsodája. Én is ezt csináltam, megérte. Úgy általában az angol történelemhez nem árt a családfarajzolás…

Ezt 2014. április 30-án írtam. 

Pontszám: 10/10

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük).

Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az ember életben maradni, ha magába zárja az egy másodperc alatt megszilárduló kristálytömb?

Ritka nagy marhaság, a kiváló fajtából (mert igenis van olyan). Igen jókat lehet rajta nevetni, szerintem paródia akart lenni. Felfedező szellemű gyermeklelkűeknek kötelező. Minél idősebbek, annál inkább.

Ezt 2014. április 26-án írtam. 

Pontszám: 10/10

 Gyerekkoromban véletlenül került hozzám. Aztán még vagy háromszor elolvastam. Nagyon hasonlít Fekete István műveire, de nem lehetne velük összetéveszteni, mert egyedi is. A XX. század első felében játszódik, olyan vidéken, ahol sose jártam, de úgy van megírva, hogy akár az én családom története is lehetne. Kiváló megfigyelőképesség, jó emberismeret, élvezetes stílus, nyugodt bölcsesség.

Ehhez képest a szerzőről az égvilágon semmit nem tudok, pedig hat helyen is utánanéztem. Ha bárki bármit tud erről az emberről (él-e még egyáltalán, ha él, akkor hol, és hogyan tudok neki levelet küldeni, hogy megköszönjem neki ezt a könyvet), akkor kérem, szóljon!

Ezt 2014. április 27-én írtam.  

Pontszám: 10/10

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél.

Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem.

Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre csiszolt kristályból.

Ezt 2014. április 26-án írtam. 

Pontszám: 10/10

Nagyon izgalmas könyv.

Ismeretterjesztő akar lenni, ehhez képest eléggé elhajlik a tudományosság felé, amitől néhol nehéz volt olvasni, de engem nem zavart. Sőt.

Nem vagyok matekos, de ez után a könyv után mindenáron meg kellett tanulnom aranymetszéssel ötszöget szerkeszteni. 

Ezt 2014. április 30-án írtam.  

Pontszám: 10/10

Amikor megláttam, hogy Reader's Digest, kicsit húztam a számat. Aztán megnéztem a tartalmát, ígéretesnek tűnt. Aztán akciós lett az antikváriumban, úgyhogy megvettem.

Életem egyik legszerencsésebb döntése volt.

Pontosan azt adja, amit ígér: sok-sok érdekességet a régmúlt korok mindennapi életéről, a háborúkon túl a békés napokról is, a gyermekjátékoktól kezdve a gabonatermesztésen keresztül az útkövezésig. A krétai vagy a minószi civilizáció persze már az ember könyökén jön ki, de cserébe sok olyan kultúráról is hírt ad a könyv, amelyekről egyébként egy kukkot se hallani.

Hibája talán, hogy túlsúlyban vannak benne a dél-európai, közel- és közép-keleti civilizációk. Örültem volna, ha annál az egy árva afrikai városnál többet is felsorol, vagy Észak-Amerikában jobban körbejár. De így is kitűnő ismeretterjesztő munka, jár neki a tíz pont.

Ezt 2014. április 27-én írtam.

Pontszám: 10/10