Ha sikerül, azt nem teszem közhírré, de lesznek jelei. Például a világ legszebben rendben tartott lakásában fogok lakni, teljesen kipihenten. 

Csak vicceltem. Elég nekem a francia nyelvvizsga, ehhez még héberül is kéne tudni. Nem mintha kifogásom volna a tananyag ellen, csak ilyen szintű tudáshoz nagyjából egy életre való idő kell. 

Szent könyveket nem pontozunk, de időnként azért kivételt teszek, például ezzel. Illetve igazából nem a szöveggel magával, hanem a kiadással. A kötet ugyanis valójában nemcsak a Széfer Jecírát tartalmazza, hanem sokkal inkább Aryeh Kaplan részletes magyarázatát, amely pedig várakozáson felül érdekes és olvasmányos, nem csoda, ha olyan népszerű. Annak is ajánlható, akit a misztikus irodalom nem érdekel kifejezetten, mert kultúrtörténeti jelentősége is van a műnek, és rávilágít egy közösség gondolkodására. 

Szepes Mária műveinek értelmezéséhez, illetve regényíráshoz olvastam, jegyzeteltem is. Tudományos, szakszerű és bájos, mint minden mágiával foglalkozó komoly szakkönyv. Aki nem akar mágussá válni, annak pedig arra jó, hogy meditációt tanuljon, lelkigyakorlatokat végezzen, vagy egyáltalán mélységében próbáljon megismerni egy nagyszerű kultúrát. Annyira mélyen nem, mint a Zohárból, amely még mindig viszi a pálmát mint a mai irodalomértelmezési módszerek egyik fő forrása, de azért a Széfer Jecírá is komoly ismereteket ad arról, hogyan lehet gyakorlati értéket adni a misztikus filozófiának. Ráadásul szorosan összefügg a zsidó misztika másik alapművével, a Báhirral is (ami szintén megvan itthon, és még az idén sort kéne rá keríteni). 

Egy olyan filozófiai-mágikus irányzat lenyomata a Széfer Jecírá, amelynek középpontjában a kimondott szó jelentősége áll. Hiszen a bibliai gondolkodás alapja is az, hogy Isten a kimondott szóval teremt, és személyesen diktálja le a Bibliát. Nem mintha a Széfer Jecírá létrehozói vagy magyarázói merészelték volna Istenhez hasonlítani magukat; ellenkezőleg. De hát mi mást tudtak volna mintának használni? És megalkották szavakból az Istenhez vezető utat, létrát, megmászni való fát, ahogy tetszik – az elmélkedést a betűk fizikai alakján – a szavak folyamatos ismételgetését az emberi képesség végső határáig – a meditációt, amely egy minőségileg más tudatállapothoz és világértéshez vezet. A hidat, amely a különböző tudat- és létállapotokat összeköti. Ha ezt végig tudja csinálni valaki, hát nem lepődnék meg rajta, ha kiderülne, hogy tényleg egy gólem megalkotásához elegendő energia szabadulna fel.

Egyébként már csak azért is könnyű haladni a szöveggel, mert annak, aki nem tud héberül, jó sok átugorható táblázat van a kötetben. Sajnos azt elég hamar fel kellett adnom, hogy ezeket fogom tudni követni. (Ráadásul, minő meglepetés: nőként valószínűleg el is volnék zárva az információtól. Bár most, hogy belegondolok, egész biztosan nem én vagyok az első nő, aki szeretne belelépni ebbe a körbe, és egyáltalán nem kizárt, hogy akadtak, akik meg is tették. Keresni fogom a nyomaikat.) Az ábrák viszont egyrészt sokat segítenek, másrészt összekötik a szöveget a korábbi tudásommal: igen, ez volt A Foucault-inga egyik forrása, és jól fog jönni a regény megértéséhez. 

Örülök, hogy olvashattam. A fordításról meglehetősen jó a véleményem (bár, mint közben rájöttem, tulajdonképpen angolul is hozzáférhettem volna); összesen egy durva hibát találtam, máskülönben rendben volt. 

Pontszám: 10/10