Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Regény, amely minden létező irányba elágazik (Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert)

2020. március 18. - Timár_Krisztina

lesznai.jpgHa húsz év múlva marad még egy csepp értelem a világban, érettségi tételt csinálnak ebből a monstrumból.* Vagy hamarabb. Ez tényleg a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, igaza van Kuszmának; és annak, hogy ennyi évtizeden át az ismeretlenségben maradt (Isten áldja azt, aki kiásta onnan), kizárólag az az oka, hogy Lesznai rosszkor volt rossz helyen.

Korábban verseket és meséket publikált, de elsősorban képzőművészként tartották számon: festő volt, illusztrátor (a saját regénye címlapját és az alábbi meseillusztrációt is ő készítette, az utóbbit itt találtam) és iparművész. Naturalista-szimbolista-szecessziós vonulathoz illeszkedő regénye 1966-ban jelent meg, akkor, amikor már (és még) a kutyát nem érdekelte, ráadásul úgy, hogy a szerző már rég Amerikában élt, ami szintén nem számított jó ajánlólevélnek. 

Ami másfelől azt jelenti, hogy nagyon is jókor volt jó helyen. Ha itthon marad, talán élni se hagyják, nemhogy írni. Az pedig, hogy jóval a háború után halt meg, és nyolcvanéves fővel fejezte be a regényt, azt is eredményezte, hogy nemcsak benne élt a korszakban, amelyet megírt, hanem megvolt a kellő távlata is az íráshoz. De ez csak nekünk jó, a késő utókornak, akik számára idén már másodszor nyomtatják ki ezt a csodát. A korábbi nemzedékek, hacsak nem pont ezt szedték le véletlenül a könyvtárpolcról** unalmukban (másért nem igazán fog hozzá az ember 1320 oldalnyi ismeretlenséghez), kénytelenek voltak nélküle élni. Szegények.

164767_2.jpg

Mit tud Lesznai Anna? Hát kb. mindent, amit a kortárs regényírók, meg még többet is, mivel ő nem a kortársai, hanem ő konkrétan a Lesznai. Tud olyan naturalista lenni, és tud úgy bánni a váltott szemszöggel, mint Móricz. Tud úgy anekdotázni, mint Mikszáth. Tud úgy pszichoanalizálni, mint a prózaíró Babits. Tud 1320 oldalnyi prózában költő maradni, mint Kosztolányi. Még Jókai-hőst is tud alkotni, Jókai-párbeszéddel, bár két oldallal később persze jelzi, hogy ebben a társadalmi közegben az illető már anakronizmus. Tud még azon kívül társadalmi folyamatokat egy-egy tömör (kissé groteszk) képben összefogni, tud keménységből és szenvedésből mesét kanyarítani (legfeljebb nem adnám gyerek kezébe), tud elfolyóan lírai vagy véresen durva lenni… szóval mindent.***

Még egy hangyányit mintha túlírni is tudna, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a regény félig-meddig kulcsregény is, sok-sok szereplőjének modellje a magyar történelem, irodalomtörténet, művészettörténet ismert alakja,**** most pedig éppen érettségi időszak van, és már a fülemen jönnek ki a nyugatosok. Meg az is igaz, hogy amikor már a 628. mellékszereplő is jellemet, múltat, mélységet kapott, akkor a legszívesebben azt mondtam volna Lesznainak, amit a húgom akkor mondott, amikor Ágay Karola makulátlanul tökéletes előadásában hallgatta (felvételen) Olimpia baba áriáját, és Ágay már hatvan másodperce tartotta ki a nyolcvonalas G-t – szóval azt mondtam volna, hogy: „Jóvammá!” A 628. mellékszereplő nélkül is elhinném, hogy hibátlan az emberismerete. :)

lesznai_1.jpgNem állítom tehát, hogy az olvasás minden pillanata eufórikus állapotba juttatott volna. De amint a pontozáson látjátok, meggyőződésem, hogy ez nem a regényt minősíti. A regény úgy jó, ahogy van, még akkor is, ha egyes elemei nem kötöttek le, másokkal meg vitatkoznék. Még így is bűnnek tartanám bármit kihagyni belőle. Ekkora terjedelemben mindennek jut hely, még az önellentmondások is a helyükre kerülnek. El lehet benne merülni, lehet benne szálakat felfejteni, megtalálni mindennek a megoldását, és összevetni a másik szemszöggel, amelyből nézve az a megoldás egyáltalán nem megoldás… lehet örülni, sírni, dühöngeni, megnyugodni, egyetérteni vagy egyet nem érteni, bármit.

Mondom, hogy gondolkodás nélkül bevinném egy középiskolai osztályterembe. És rengeteg időt hagynék rá. Meg rengeteg vitaindítót írnék vele kapcsolatban. Mert ez olyan 1320 oldal, hogy nagyobb önmagánál. Minden létező irányba elágazik.

* Nem úgy értem, hogy a meglevő kötelezők mellé még 1320 oldalt olvasson végig az ifjúság, mert attól csak megutálja. Ennél sokkal utópisztikusabb elképzeléseim vannak, de azok most nem tartoznak ide.
** Én a saját példányomat könyvtári selejtezéskor vettem, konkrétan egy százasért. Pofátlanul nagy mázli. Meg is húzom magam.
*** Hibák száma: 1, azaz egy darab. Ennyi kell is. Különben meggyanúsítanám a szerzőt, hogy nem is ember. SPOILER Az egyik szereplő Liszkáról Pestre utazik, sőt hosszú ideje küldözget már onnan leveleket, majd öt oldallal később részt vesz a liszkai szüreten, és semmi jele annak, hogy közben visszajött volna.
**** De csak a modellje. Pontos megfeleléseket ne tessék keresni, SPOILER például Faludi Ákos nem Jászi Oszkár, Leona nem Kaffka Margit minden ízében és sorsuknak minden apró elemében; ők ebben a regényben élnek, nem a XX. század eleji Magyarországon. Ahogyan Liszka sem Körtvélyes (lásd az alábbi képeslapot), legfeljebb hasonlít rá.

Ezt 2019. június 26-án írtam, és 2020. június 28-án egészítettem ki. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Szépirodalmi, Bp., 1966. 1320 oldal

kepeslap-768x485.jpg

A képeslapon a körtvélyesi kastély látható, Lesznai Anna (születési nevén Moskowicz Amália) kézírásával. A szerző fenti fényképével együtt itt találtam. Egyébként Rippl-Rónai Józsefet is megihlette, tessék csak megnézni ezt a képét.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr2615534348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása